A lecsófesztiválon találkoztam először ezzel az izével, és többen esküdtek is rá. Sajnos én már abban az állapotban voltam, hogy megéreztem, ezt már nem tudnám gördülékenyen, közérthetően, egyben végtelenül szellemesen elmagyarázni, így csak legyintettem.
De azért ne menjünk el teljesen szó nélkül mellette.

Illetve előtte olvassuk el ezt a tesztet – és borzadjunk el. Tipikusan az, amikor abszolút hozzá nem értők nekiülnek és komoly képpel letesztelnek valamit. Ja, persze, indexes teszt. Úgy hülyeség, ahogy van, de erről majd később.

Kicsit messziről kezdem, de ne keseredj el, hamar a lényeghez jututnk. A szódavíz az szénsav, azaz H2CO3. Ez akkor keletkezik, ha széndioxidot vízben nyeletünk el. A reakció egyensúlyi (ha még emlékszel a kémiaóráról, ez az, amikor alul is, felül is nyíl volt, egyenlőségjel helyett), azaz ha a körülmények változnak, akkor a szénsav koncentrációja is változik. Oda-vissza. A koncentrációt növeli a hőmérséklet csökkentése, illetve a nyomás növelése. A nyomás növelése értelemszerűen zárt térben értendő. Trivialitás, de említsük meg: a szénsav koncentrációja függ a reagáló anyagok mennyiségétől is. Ha a víz még venne fel széndioxidot, de az már nincs, akkor gyenge lesz a szódavíz.

És akkor vágjunk a közepébe. Amikor az ásványvizet palackozzák, akkor a gyári hőfokon telenyomják széndioxiddal, majd gyorsan lekupakolják. Innentől zárt lesz a rendszer, azaz ha szállítás közben felmelegszik, akkor a szénsav elengedi a széndioxidot, a palackban pedig megnövekszik a nyomás. (Ha ilyenkor bontod fel, tipikusan sziszeg, aztán szanaszét fröcsköl a víz.) Ellenben ha visszahűtöd, a gáztérből a széndioxid visszatér a folyadékba, szénsavként.
Oké, kivetted a hűtőből az ásványvizes palackot, letekerted a kupakját, majd ráborítottad a borra. Elkészült a fröccs. Finom? Igen. Csakhogy közben csúnya változások történtek a flakonnal. Amikor letekerted a kupakját, elszökött a túlnyomás. Sőt, a gáztérbe is bejutott levegő és illant el belőle széndioxid. Hiába tekerted egyből vissza a kupakot, az a szénsavkoncentráció már soha sem fog visszajönni, ami az első bontásnál volt. Mint írtam, egyensúlyi reakcióról van szó, a hőmérséklet növekedése, a gáztér nyomásának csökkenése, a gáztérben lévő széndioxid mennyiségének csökkenése mind-mind rontják a szénsav erősségét. A második fröccs még olyan so-so, a harmadik már döglött.

Ehhez képest mit tud a szódásszifon? Akár házilag gyártod benne a szódát, akár kistermelőtől veszed, a lényeg ugyanaz: hideg víz plusz nagy nyomású széndioxid, mely zárt rendszert alkot. Akkor is, amikor fogyasztod. Nyilván a vége felé ez is gyengül, de a gyengülés meredeksége sokkal-sokkal enyhébb a pillepalackos vízéhez képest. Hogy mennyivel? A szifonban akkora a nyomás, hogy nem csak a magas szénsavkoncentrációról gondoskodik, hanem a folyadék kinyomásáról is. Normál esetben a kinyomáshoz szükséges nyomás sem fogy el, így a szénsavkoncentráció sem esik le az elfogadható alá. Amikor már kiürül a szifon, akkor jön ki csak ismerős hörgéssel a túlnyomást jelentő széndioxid. Egyedül akkor van probléma, ha a szódát hűtőben tároljuk, ekkor ugyanis a folyadék fel tud venni annyi széndioxidot, hogy a vége felé lecsökken a nyomás. Ha ilyenkor megrázzuk a szifont, akkor a folyadékból elmegy valamennyi széndioxid, cserébe lesz nyomás, mely kinyomja a szódát. De az már egy kicsit gyengébb lesz, mint amit addig ittunk. (Azt azért említsük meg, hogy a szódásszifonok tömítése idővel hajlamos elöregedni, ilyenkor persze az állandó nyomás, mint körülmény, nem igaz.)

És akkor nézzük most az indexes cikket. Ott ül a tesztelőbrigád, bontanak egy ásványvizet, szétöntik x felé. A fröccs egyértelműen jó lesz, hiszen most bontották. Még az is lehet, hogy veri a szódásszifont, hiszen ebben az esetben a kiindulási koncentráció számít. Nem, a pillepalackot nem ezért nem használjuk fröccsözésre. Azért nem használjuk, mert már a második bontással készült fröccs is gyatra, szemben a szifonnal, melynél a szóda erőssége alig változik.

Térjünk rá a Tesco Aquariusra. Gondolom, sejtheted, ugyanaz. A pillepalackos ásványvíz nem a tartalma miatt rossz koncepció, hanem a tárolás miatt. Lehet, hogy ebbe a vízbe extrém körülmények között tolják be a széndioxidot és jó sokat nyeletnek el belőle. De amikor felbontod és iszogattok belőle (2 literes a palack!), akkor a túladagolt széndioxid visítva távozik. Nem tud nem távozni.
A lecsófesztiválon ugyan tesztelgettem, de… szóval hagyjuk. Azért hoztam haza is egy palackkal, itthon próbálgatom, és azt tapasztaltam, amit sejtettem: a teszkónak sem sikerült megdöntenie a fizika/kémia törvényeit.

A végére egy összegzés. Habár úgy tűnhet, de nem vagyok egyértelműen ásványvízellenes. Lehet abból is fröccsöt csinálni: nagy társaságban. Amikor felbontasz másfél liter vizet, szétborogatod, a maradékot pedig félreteszed más célra, mert az fröccsre már nem lesz jó. A házi gyártású szódavíz sem egyértelműen jó megoldás: nagy társaságban képtelen leszel olyan tempóban gyártani a szódát, hogy kellően harapós vizet tudjál adni. (Az egyensúlyi reakcióknál az egyensúly beállásához idő kell.) Azaz csinálj szódát, ha egy meleg vasárnap délután fröccsözgetni támad kedved és használj nyugodtan ásványvizet, ha 5-10 fős társasággal fröccsözgettek és mindenki nagyjából egyforma tempóban iszik. Minden más esetben pedig inkább szerezz be kistermelői szódát.