Month: September 2013

Fénysebesség

Ez a nap is eljött.

Idén januárban történt, hogy már én magam is rosszalló fejcsóválások mellett nézegettem a joep.xls Excel táblámat. A súlyom, számomra is meglepő módon, kilőtt, mint a rakéta. Az erőnlétem sem volt túl jó. A vércukrom meg felült a testsúly hátára és mindketten csillagközi utazásra indultak.
A fejcsóválást elhatározás követte:
– Év végére lemegyek 100 kiló alá.
– Év végére képes leszek 5 kilométert lefutni, megállás nélkül.
– Mindezt úgy, hogy minél kevesebb dolog változzon az életemben. Nem akarok zöldségdiétát, nem akarok kalóriaszámolgatást, nem akarok absztinenciát.

Hogy tisztában legyünk a kiindulási pontokkal:
– Januárban 113 kiló voltam. Még áprilisban is.
– Amikor áprilisban kipróbáltam, hogyan állok a futással, 30(!) métert voltam képes megállás nélkül futni. Utána begörcsölt a talpam, megfájdult sorra a vádlim, a térdem, a combom és a derekam. Egész nap csak vonszoltam magam a lakásban, lóbalzsammal vastagon bekenve.
– Hogy mennyi az az 5 kilométer? Még fiatal koromban sem voltam képes ennyit egyben futni. Igaz, mindig is utáltam a hosszútávú futást.

Azt azért tegyük hozzá, hogy annyira azért nem voltam tunya. Kajakoztam, nem is rövid távokat, 15-30 kilométeres gyalogtúrákat rendszeresen toltam, bringáztam is. Az uszodai adagom 2 kilométer volt, 1 óra alatt. De futni, azt nem: utoljára 15 évvel ezelőtt futottam – foci közben – de lesérültem és végképp abbahagytam a focit.

Az első sarokpont az esetenkénti sportolások helyett a rendszeres sportra való áttérés volt. Télen csak séta: napi 6-15 kilométer, időtől, kedvtől függően. Márciusban kezdtem a bringát, áprilisban a futást. Na, ez horror volt. Ahogy apránként toltam kifelé a távokat. Amikor júniusban elértem oda, hogy már a levegővétel lett a probléma, nem az izület/izomfájás.
Nem részletezem. Az első pont a napokban teljesült. A második pont pedig… egész pontosan ma. Nézdd meg a diagramot: 0,56 kilométerig tart a bemelegítés, onnan indul a futás. A vége 5,44. Az annyi, mint… 4,88 kilométer.

Mi van?

Endomondo van. A dög.

A táv, amelyen futok, nagyjából mindig ugyanaz. (Most, amikor a teljes kört ostromoltam, kicsit átalakítottam. _Hosszabb lett vagy ötven méterrel._) Egy héttel ezelőtt kétszer is sétáltam a vége felé. Ekkor 5,56 kilométert mért a program, ugyanarra a távra. Azzal pont meglett volna az 5 kilométer. De a pénteki még cifrább. Ekkor annyira megfájdult a derekam, hogy a felső kört végiggyalogoltam. Ugyanaz a táv. Ekkor futásra 3,69 kilométert, sétára 2,14 kilométert mért, márpedig ha ezeket összeadom, akkor az 5,83 kilométer. Végül nézzük a legdurvábbat. Két héttel ezelőtt végigsétáltam a távot egy metszőollóval. (Az akácbozót nagyon elburjánzott, több helyen már az ösvényt is elzárta.) Ez teljesen séta volt, lassú, munkás. Erre azt mérte az Endomondo – hangsúlyozom, ugyanarra a távolságra – hogy 6,44 kilométer. Jelzem, télen, amikor még csak sétálgattam, akkor is rendszeresen 6 kilométer felett mért erre a távra.

Na, akkor most mi van? Minél gyorsabban teszem meg a kört, annál rövidebb lesz?
Végülis, lehetséges. Igaz, ehhez fénysebességgel kell futni. Meg figyelni arra, hogy ne gyorsítsak tovább, mert akkor a sebesség helyett a tömegem fog nőni. Az meg milyen hülyén nézne már ki: hízni a futástól.

Die with style

A futás skizofrénné tesz. A szervezet veszettül adja a vészjelzéseit, hogy mely alrendszerek szűntek már meg működni, ezt az egyik én érzékeli és pánikol… a másik viszont monotonul csak hajtja tovább az embert, amíg végül már csak zombiként mozog a test. De közben folyamatosan figyel, hogy a futóstílus ne romoljon el.

Ördöglakat

A közelmúltban egy háromnapos rendezvényen voltam hétvégén. Pakolás során bedobtam az én drága kis laptopomat is. hogy azért ne legyek teljesen leszakadva a netről. Egeret, azt nem dobtam be, van rajta tapipad.
Első este. Bekapcsoltam. Beléptem. Start képernyő. Kattintás a böngészőre: semmi. Veszett kattogtatás mindenhová: semmi. Azaz maga a tapipad működött, de a két gomb, az nem. Kilépés – ekkor meg működött minden, de ahogy beléptem, megint nem.
Akkor ez nem driverhiba, hanem beállítás. Meg kellene nézni a driverhez adott Dell programot – csakhogy az ikonja éppen elrejtőzött a tálcán, egérgomb nélkül meg nem lehet előcsalogatni. A többieknek csak rádiós egereik voltak, ugyan állították, hogy minden interakció nélkül települnek fel, de mivel állandó driverproblémákkal küzdök ezzel a laptoppal, inkább nem bolygattam a helyzetet.
Aztán jött az ötlet: Win+X, Control Panel, Dell Touchpad. Szuper. Csak billentyűkkel bejutottam a konfigurációs programba. Mely programot nem lehet billentyűkkel használni. Hogy értsd: az a program, amellyel a touchpad-et konfigurálod, csak touchpad-ből kezelhető. (Vagy külső egérből.)
Legyintés. Végülis csak három nap, kibírom offline.
Itthon megnéztem külső egérrel, és jó volt a tipp: a Buttons menüpontban a nyomógombok ki voltak kapcsolva. Hogy ez hogyan történhetett meg, ne kérdezd, fogalmam sincs. De teljesen jól illik a laptopom jelleméhez.

Invázió

Igen, tényleg szép a Vénasszonyok nyara, sőt, nekem ez a kedvenc időszakom (látszik is, ekkor vagyok alig otthon), de van, ami képes megkeseríteni.

Honnan a francból jön ez a rengeteg @#*&@$@* mezei poloska?!

Ma, amíg rotyogott az ebéd, kijöttem egy félórára dolgozni a teraszra. Már az ajtóban leütöttem egy poloskát, aki egyből be akart tekerni a nappaliba. A székemen kettő ült, az asztalon egy. Gyorsan lecsapkodtam a bandát a papucsommal. Fal. Mögöttem egész pontosan kilencen krosszoztak. Végeztem ezekkel is. Napernyő. Négy poloska.
Eddig 17, egy kijövetellel. És még csak meg sem lepődtem, sokkal többre számítottam. (Ez kábé tíz percnyi adag.)
Tudom, szoktam túlozni, de ez most komoly: az asztal körül jelenleg száznál is több poloskahulla fekszik. (Pontosabban éppen bontják lefelé a bodobácsok.) Magát a teraszt vastagon járja be a kifejezetten kellemetlen, szúrós poloskaszag. A papucsomat állandóan papírzsebkendővel kell törölgetnem. Eljutottunk oda, hogy már bent a lakásban sem merek leülni anélkül, hogy ne nézném át alaposan a széket. (A teraszon ha csak felállok, már az is elég, hogy visszaüléskor ott legyen egy a semmiből.)

Miért? És miért pont ezt a teraszt? Hiszen láthatják a rengeteg hullát, érezhetik a tömény hullaszagot. Vagy ez a Judea Nemzeti Front öngyilkos poloska kommandója?