7 Comments

  1. Igen az, de azért még van mit aggódni az elkészültéig. Egyenlőre még el sem tudom képzelni igazán, hisz én ott (mellette) nőttem fel és mikor edzésre jártam akkor is ott futottunk. Mikor csajoztam oda mentünk, mikor söröztünk oda mentünk, mikor szivar találkozó volt oda mentünk, stb…
    Tele vagyok kétségekkel és félelemmel, hogy elcseszik mint amikor az őrült barmok a vízparti sétény közepére tették a kerékpárutat. (ezt hogy gondolták jónak?) Sajnos a kocsmák száma is sokszorozódott a parton, szerintem ez sem segít. Az biztos, hogy a Budapesti Dunapart talán utolsó természetes sávja. Másrészt persze, hogy kell a védelem is! Szurkolok egy optimális megoldásért!

  2. A legjobb talan tenyleg a fovedmuvek fejlesztese lenne, legalabbis eleg sok erv szol mellette. Raadasul ha EU-s penzbol csinalnak, akkor jutna teruletrendezesre/fejlesztesre is, vagyis win-win szituacio lenne. Csak politikai akarat kerdese lenne az egesz, de pont ezen buktak mar be ennel sokkal jobb koncepciok is.

  3. A fővédművekkel is kell valamit kezdeni az biztos mert sok helyen elavúlt, alámosott, sérült, stb…. (gondolva a talajvízre, buzgárokra)
    Viszont annyival szerintem nem ússzuk meg, sok közismert ember vásárolt az új parmenti ingatlanokból.

  4. @Rudi ha nem gondoskodtak feltoltesrol, akkor ij. Orban is megmondta, es ezt az egyet jol mondta: az eletuket megmentjuk, a vagyonukat nem. Felnott emberek, tessek elkezdeni gondolkodni, hogy hol boktek el.

  5. Persze, ez jogos, sőt ha jól tudom a biztosítók nem is kötnek oda biztosítást mert ártérre építkeztek. (ha csak nem aranyért??)

  6. Az a baj, hogy én ehhez nem tudok konstruktívan hozzászólni, mert gyerekkorom óta eveztem a Dunán és kiengesztelhetetlen ellentétben vagyok a gátakkal. Olyan módon tették tönkre az ártereket, hogy már sohasem lesz olyan szép, mint valaha volt. Kamaszkoromban még robbantáson is gondolkoztunk a barátommal… :)

  7. A fejlődés nyilván megállíthatatlanúl nyomúl a nosztalgiánk ellen és nem tehetünk semmit. Sokkal-sokkal kevesebb az evezős, kajakos, kenus mint régen ez magával rántja (rántotta) a vízparti (annak idelyén nagyon kevés!) büféket. Azokra gondolok amik szinte tényleg a kiszállás helyén voltak, tehát messze nem a Római parti kocsma őrületre. Ilyen volt pld. a Luppánál a fagyis-kávés, (még szerencse, hogy a szigeten még létezik a retro ABC-büfé) vagy a Duna II vízszívóval szemben a Totyi. Ez utóbbi nagy forgalmu hely volt hétvégén, de a nyári hétközi forgalomban is nyitva volt. Semmi különös nem volt kapható, de sör és zsíroskenyér mindíg volt! A tulaj, majd később a bérlő csónakkal hozta az árut a D.keszi oldalról. Hát így valahogy….

Leave a Reply to Rudi Cancel reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading