2013.07.30; szerda

Szerencsére nem volt meleg az éjszaka, így bezártunk minden ablakot, fújtunk néhányat a Raiddel, aztán aludtunk, mint a bunda, reggelig. Nem mondom, hogy nem esett jól. Ébredés után korai úszás a Balatonban. Rajtunk kívül nem sok nemnémet lehetett ekkor még a vízben.

Friss reggeli, kávé, szivarka, hozzá balatoni panoráma. Soha rosszabb reggelt.

Nem is volt sok kedvem elindulni bringázni, de ha már leszenvedtük idáig, akkor nehogy már használatlanul vigyük haza. Mondanom sem kell, mire felszerszámoztam (lánc visszarakása, GPS, kamera), pont akkorra támadt fel a szél. Nem az a tegnapi piros ász (mindent visz) tipusú, de azért elég erős. Északról. Mondtam már, hogy Veszprémig északnak terveztem menni, keresztül a Balaton-felvidéken?
Na, olyan is volt. A szél a nagy emelkedőknél nem játszik, de a kisebbeknél igen: ezekből is nagy emelkedőt csinál. Gyakorlatilag Veszprémig egy nagy kaptató volt az út. (Ha ránézel a térkép alatti diagrammra, láthatod is. A viharos szembeszelet meg képzeld hozzá.) Nem sokat lébecolt a lánc a legnagyobb első lánckeréken.

Érkezéskor csináltam egy flikkflakkot, az Almádi úton mentem be. Kíváncsi voltam a Lexire. (Aka Öregek Napköziotthona.) A mi időnkben Veszprém legeslegótvarabb kocsmája volt, de egyedül itt lehetett 10 forint alatt csapolt sört kapni. Plusz a grátisz szociológia esettanulmányok. Én szerettem a helyet. (Később valami felfuttatott egyiptomi étterem lett belőle, utána elveszítettem a fonalat.)

From Alsoors 2013
From Alsoors 2013

Nos, most Bakterház néven fut (valamelyest jogosan, eredetileg az épület a megszűntetett Veszprém-Balatonalmádi vasútvonal egyik állomása volt), és valahol középtájon helyezkedik el: már messze nem olyan ótvar kocsma, de nem is elit étterem. Ittam egy sört, ettem egy rétesnek nevezett izét, beszélgettem két szlovákiai magyar bringás sráccal (Somogy megyéből jöttek, mentek tovább Győr felé, tegnap fogták ki a szélvihart a Balcsinál, csikorgott a foguk rendesen), aztán csavarogtam tovább. Az egykori albérletem, az egykori munkahelyem, az egykori szolgálati lakásom, az egykori kollégiumom. Jó kör volt. (A gopro nem így gondolta, utólag visszanézve egy hosszabb szakaszon nemes egyszerűséggel csak üres feketeséget vett fel.) Hazafelé újabb flikkflakk: Nemesvámos, Veszprémfajsz. Ahogy leszegett fejjel araszoltam kifelé a vámosi úton, az egyik autós rámdudált és vadul mutogatta, hogy jobbra ott fut a kerékpárút. Általában rossz néven veszem az ilyesfajta célzásokat, de most abszolút igaza volt a pacáknak. Hiperszuper kerékpárút jött mellettünk, sima, széles, jól festett. A körgyűrű alatt alagútban vezették el, de még milyen formás alagútban! Egy tábla hirdette, hogy X millió forintot kaptunk erre az útra az EU-tól. És ezt a kerékpárutat ignoráltam. Így jár, aki megszokásból vezet.
Később, amint lehetett, azért rámentem. A tapolcai út elég rendesen hullámvasút terep, de számítottam rá. (A kilencvenes években meglehetősen bejártam bringával Veszprém környékét. Meg a Balaton-felvidéket.) Veszprémfajszig még inkább emelkedő, utána tömény élvezet. Elég, ha annyit mondok, hogy Nosztori. Szabadon engedtem a bringát, 58 káemhával vágtattam lefelé, a nyelvem úgy lobogott mellettem, mint a kutyáké a kocsikból. Csopaknál kiálltam, letörölni az arcomról az adrenalint. Huh, micsoda felvétel lesz ebből: se előttem nem volt kocsi (itt általában fel szoktak tartani), se mögöttem, tökéletes – és ritka – alkalom. Aztán otthon visszanéztem és tök fekete semmit vett fel a kamera. Á, nem dühöngtem. Pedig direkt megnéztem, amikor indítottam a kütyüt, hogy minden rendben van-e.

A kempingben a technika átnézése, dühöngés az elveszett felvételek miatt, hűtési célzattal bójakerülgetések a vízben. Azután el is repült az idő. Ma azt terveztük, hogy Nejjel még bebringázunk Füredre, de egyikünk sem volt rá készen, így péntekre halasztottuk. Vacsi egy pizzázóban, esti úszás, szivar, bor, blog.

Ja. A hűtőben megfagyott a szóda. Szerintem a hűtőn kitört a megfelelési kényszer és némileg túlspilázza a dolgát.

Végül a videófelvétel a kerékpáros megmozdulásról. Nekem határozottan tetszik, de túldicsérni sem merem, mivel olyan helyeken jártam, melyekhez érzelmileg kötődöm. Az viszont biztos, hogy bekerült a kedvenceim közé.
(Spoiler: a videóban már benne van minden felvétel, nyilván a Nosztori is. Később visszamentem és újravettem a nem sikerülteket.)