Kék

A sétáló gondolataiba merülve rótta az ösvényeket. Egyszer csak zörgést hallott egy bokorból. Nyúl? Fácán? Szokott lenni mindkettő. Oldalra lépett, félrehajtotta az ágakat. Egy ronda, kövér madár nézett vissza rá. Cigaretta fityegett a szájából.
– Huh?
– Mijafasz? – válaszolta a madár.
– Na ne. Ma még nem ittam semmit. Te meg beszélsz.
– Ha ittam volna, akkor már énekelnék is.
– Úgy énekelsz, ahogy kinézel?
– Ocsmányabban. De ahhoz innom kell.
– Pedig most is elég ocsmányul nézel ki.
– Huhú. Van nálad egy üveg vodka?
– Nincs.
– Sejtettem. Lúzer.
– Na de mégis… mi az istenharagja vagy ?
– A kibaszott boldogság kibaszott kék madara.
– Na de… ilyen kövér? Ilyen trágár? Ilyen cinikus?
– Hát, most legalább valós képed van az életről.

Aztán kiköpte a csikket és eltotyogott.

Norvég hörgős fjordmetál az A38-on

Három, hasonló stílusú zenekar lépett fel 17-én az A38-on. Mivel az egyiknél némi családi kapcsolat is játszik, naná, hogy elmentem. Naná, hogy vittem magammal a zsebkamerámat.

Tanulságok:
– A GoPro HD3 nem arra való, hogy koncertet vegyünk fel vele. Bazi nagy a látószöge, azaz ha azt szeretném, hogy látszódjanak a zenészek, akkor nagyon közel kell mennem. Ott viszont betérdel a mikrofon.
– Lányos zavaromban – hogy ne lógjanak bele az ujjaim a képbe – simán ráfogtam a mikrofonra. Emiatt a felvételek durván 60%-a használhatatlan lett. Kénytelen voltam a vágásnál improvizálni.

Ettől függetlenül nem lett rossz. Érdemes végignézni, még akkor is, ha az első pár taktustól kifolyik az agyad az orrodon.

Érdekesség. Az alábbi videó – mely már szerepelt a blogon – a felvételen szereplő utolsó szám – City of the Hate – gitárszólama. Érdemes meghallgatni. Ez mutatja, hogy mennyi munka, mennyi kidolgozott finomság van amögött, amit a szinpadon csak hörgős metálként észlelünk. (A felvétel a szüleim alagsori dühöngőjében készült.)


 
ps.
Ja, fejhallgató kötelező. Végignéztem anélkül és… nem volt az igazi.