Sajtos pirítós csehszlovák módra

Az interneten találtam egy receptet, gondoltam, kipróbálom.

Félelmetes egyébként, mi mindent lehet találni az interneten. Nem, nem szoktam mindent kipróbálni.

Lehet, hogy ez már általánosan ismert recept, nekem mindenesetre kellően érdekesnek tűnt.
Arról van szó, hogy vettem szeletelt kenyeret és szeletelt sajtot. A kenyeret sodrófával megnyújtottam, a széleit levágtam, rátettem a szelet sajtot, összetekertem és forró olajban kisütöttem.

Az első kettővel félelmetes, mennyit bénáztam. Széttekeredtek, szétnyíltak, a kezem meg messze nem bírta annyira a forró olajat, mint ahogy azt képzeltem magamról. (Naná, hogy kézzel nyúlkáltam bele visszatekerni a tekercseket.)

Látható, hogy ez gyakorlatilag a gyerekkoromban csak csehszlovák pirítósnak nevezett étel egyik variánsa. Északi szomszédaink ugyanis nem szárazon pörkölték a kenyeret, hanem egyszerűen megsütötték olajban.

Köretként hangyalátta tavaszi salátát tálaltam mellé.

Tavaszi saláta: uborka, paradicsom, TV paprika, egy gerezd fokhagyma apróra vágva, bő ecetes víz.

Hangyalátta: Amikor a két napja érlelt salátát félkézzel – ahogy egy igazi férfi szokta – kivettem a hűtőből, a szorítástól félrecsúszott a jénai teteje és az egész, edényestől, kizuttyant a földre. A szilárd anyagot felkapkodtam, gyorsan átöblítettem a mosogatóban, a lét pedig morogva felfókáztam. Nem, nem csavartam vissza a jénaiba. (Közben persze már füstöltek a tekercsek a forró olajban.)

És akkor az eredmény. Ahogy az várható volt, az isten olaja sem lett volna elég hozzá. A kenyér ugyanis pillanatok alatt felszívta az olajat és utána már nem is engedte el. Jótanács: ha ki akarod próbálni, akkor használj minőségi olívaolajat (melyet akár magában is ennél kenyérrel) vagy vajat. Én speciel kolbászzsíros olajban próbálkoztam, ez sem volt rossz, de ehhez már tolni kellett a saláta mellé a rizlinget is. Mondjuk, lehetett bátran, ennyi kolbászzsírral akár egy legénybúcsút is végig lehetett volna inni az alkohol bármilyen hatásának jelentkezése nélkül.
Ja, úgy egyébként finom volt. De maradok inkább a laposzsemlénél.