End of the day

Amikor egy tisztességesen végigszívott hosszú nap után már csak annyi a dolgod, hogy utolsó eszméleteddel egy firkálópapírra felírd, hol jártál, milyen ötleteid vannak a holnapi folytatáshoz, de amikor leveszed a kupakot a tolladról, az kiesik a kezedből és begurul az íróasztal alá, de úgy, hogy esélyed sincs normálisan kivenni, viszont ez a kedvenc tollad, tehát fejlámpa elő, íróasztaltologatás, végül ismét kezedben van a toll, aztán porosan, koszosan visszaülsz a helyére tolt asztalhoz… ne, ez az a momentum, ami tökéletesen jellemzi az egész elb@szott napot.

7 thoughts on “End of the day

  1. Ismerős, részvétem! Régebben mikor fiatal suhanc voltam tombolni tudtam egy ilyen esetnél. Ma csak fáradtan csóválom a fejem rá és hagyom a pi…ba, nyúlok egy másik tollért.

  2. Nekem mostanaban nincsenek kedvenc tollaim. Mivel nem surun hasznalom oket, egyszeruen beszaradnak, vagy nem tudom, pedig direkt “becsukom” oket, vagyis nincs kinn a hegyuk (golyostoll, ofc). Egyet valahogy sikerult eletre rugni, de a masik mar csak azert van az asztalon, mert jol nez ki…

  3. Én szeretem a tollakat. Az egyik kedvencem még mindig egy Pelikan töltőtoll, de van más töltőtollam is, a rengeteg golyóstoll mellett.

  4. @JoeP van valami trukkje ezeknek az ujfajta golyos tollaknak, amitol nem doglenek be ket honapon belul? Eloveszek egyet, minden faja, egy, max ket honapig hebe-hoba hasznalom, egy nap eloveszem, es nem ir.

    Toltotollra lattam mar sokfele trukkot, hogy lehet a beszaradast feloldani, de golyostollnal semmit. Oke, hogy eldobhato cucc, de akkor is… nagyon nem szeretek felig teli tollakat kidobalni.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *