Mérés és értékelés

Általános jótanács – orvosoktól is – hogy ne mérjük naponta a súlyunkat. Az indoklás az, hogy az ember súlya meglehetősen sztochasztikusan viselkedik, sok mindentől függ a pillanatnyi érték. Azt mondják, bőven elég hetente egy mérés.

Ekkora marhaságot.

Némileg előnyben vagyok, mert tanultam mind analóg, mind digitális méréstechnikát, de józan ésszel is belátható, hogy minél sztochasztikusabb egy mérni kívánt érték, annál többet kell mérni. Aztán rátenni egy görbét a mérési diagrammra, és a továbbiakban már csak a szőröktől független trendet figyelni. Ha érdekel a napon belüli dinamika, akkor óránként mérek. Ha érdekel a héten belüli dinamika, akkor naponta mérek, lehetőleg ugyanakkor, hogy a napon belüli dinamika ne zavarjon bele. Magas szórású változónál heti egy érték gyakorlatilag nem mond semmit.

Oké, ennyire nem vagyok hülye, sejtem, miért mondják. Hogy csökkentsék a kudarcélményt. Ha valaki életmódot változtat és várja a hatását, nagyon lehangoló tud lenni, ha mondjuk három hét alatt leadott egy kilót, aztán egy nap alatt visszakap kettőt. Írtam is róla, engem is zavart. De nem a heti mérés a megoldás. Képzeljük el, hogy egyik héten pont egy normális értéket mér az illető, a következő héten meg egy felfelé történő kilengést. Mi történik ilyenkor? Nem egy napig, hanem egy egész hétig lesz elkeseredve, és csak utána fog értesülni róla, hogy ez egy pillanatnyi kilengés volt, nem trend. Aki naponta mérekezik, az maximum egy napig lesz rosszkedvű.
És ezt is lehet csökkenteni: értelmes felvilágosító munkával. El lehet magyarázni az embereknek, hogy a súly simán ingadozhat pluszminusz egy kilót, tehát ne tessék elkeseredni, ha hirtelen sokkal többet mértek, mint ahogy attól sem kell a plafonig ugrani, ha egyik nap váratlanul alacsony értéket mutat a mérleg. A trendet tessék figyelni: precízebb mókusok írják bele Excel táblába, aztán rajzoltassák ki.
És szigorúan csak a trendeket kell nézni, nem a szőröket.

From MiVanVelem