Karma

Gyógyszertár, késő délelőtt. Elméletileg holt idő, látszott is: egy ablak volt nyitva, előtte egy idősebb férfi, a többi gyógyszerész a pultokat rendezte. Megálltam, vártam. Sokat. A férfi ugyanis tipikus problémás eset volt: eleve egy reklámszatyornyi recepttel érkezett és nem is volt mindegyik rendben. Aztán amikor mögöttem már emberesre torlódott a sor, kapcsoltak a fehérruhások is, és kinyitottak még egy ablakot. Odamentem. De ebben a pillanatban a problémás férfit kiszolgáló gyógyszerész hölgy odament az engemet kiszolgálóhoz és belevonta a tanácskozásba. Úgy látszik, a problémás férfi nagyon problémás volt. Innentől mind a ketten a férfi receptjeivel foglalkoztak.
Én pedig levontam a következtetést: ha az volt megírva a sorsomban, hogy ezen a délelőttön, ebben a gyógyszertárban el kell töltenem egy negyedórát, akkor alakulhat bárhogy, de nekem ki kell várnom ezt az időt.