Neverending 07

Mint minden rendes horrorban, a zombi visszatér

Akkor foglalkozzunk a régi desktop géppel. Fura egy dolog, hiszen annyi volt vele mindösszesen a feladat, hogy fel kellett vinnem a nappaliból Nej dolgozószobájába. Hogyan lesz ebből egy teljes írás? Meglátod.

Kezdődött úgy, hogy már régóta variálni akartam a géppel, csak mindig lusta voltam megbontani emiatt a sarkot. Most viszont úgyis meg kellett, szóval nosza. Anno a szerverből kiesett egy alig használt 250 gigás HP SATA diszk, nehogy már csak a port fogja a polcon. A gépben még volt két üres SATA hely, szóval semmi akadálya nem volt a berakásnak. Szétszedtem, beraktam, boot, BIOS látja, Windows elindul, diszk megformáz, örül. Fent megcsináltam a gépnek a helyet, felcipeltem, összedugdostam, bekapcsoltam, működött. Nekiálltam leszedni róla a személyes alkalmazásaimat: néhány cucc biztosan nem kell a leányzónak, a felhőszinkronos alkalmazásokat is leszedtem, meg egy-két apróságot bekonfigoltam a profiljában. A többit majd akkor, ha hétvégén hazajön. Egyedül a szkennert nem bírtam beröffenteni, de emlékeztem rá, hogy az egyik USB kártya már régebben is hülyéskedett, majd valamikor átdugom a készüléket egy másikba.
Lefekvés előtt még kigyönyörködtem magam benne: nagyon jó helyet sikerült kialakítanom. Ha lett volna otthon horgolt terítő, még azt is rádobtam volna.
Reggel szintén úgy kezdtem, hogy még egyszer végigmértem. Megint tetszett, de ekkor már láttam rajta az apró hiányosságokat. Például nem volt hozzá hangszóró. Nem egy nagy úgy, nem hifibolond a leányzó, de azért valami legyen. Oké, majd veszek. A szerelések közben egy dobozban találtam még egy 160 GB-os IDE vinyót. (Barna gépében volt, mielőtt laptopot kapott volna.) Ma már nem egy nagy dolog, de elméletileg ez is belefér. Temp diszknek pont jó lesz, a fontos cuccok úgyis a NAS-on vannak. (Egy IDE egység volt csak a gépben, tehát ennek is akadt hely.) És akkor ott van még a szkenner.
Elszaladtam boltba, vettem hangszórót. Estefelé pedig nekiálltam berakni a plusz merevlemezt.

Nem tudom, milyen istenséget sikerült az utóbbi időben magamra haragítanom, de egy igen bősz dúvad lehet.

Kihúztam a gépet a konnektorból, lekaptam az oldallapokat, betettem a plusz merevlemezt. Olyan szerencsétlenül alakult, hogy egyszerűen nem fértem hozzá a szalagkábelhez, így lehúztam a régi IDE lemezről, aztán addig forgattam, amíg elért mind a kettőhöz. Az új vinyót bejumpereltem fix slave-nek. Jó lett volna tudni, az eredeti diszk hogyan van beállítva, de ránéztem a sűrűn szerelt házra és inkább nem szedtem ki. Visszadugdostam, bekapcs, BIOS, teljesen hülye. Nem látta egyik IDE vinyót sem, csak a SATA-t.
A következőket most nem részletezem. Több óra kinlódás jött, jumperek, kábelforgatások, kábelcserék. Nem, nem vagyok ennyire hülye, ez speciel pont az én világom. Nekem mindig az új technológiákkal van bajom, az IDE konfig meg pont nem az. Egyszerűen csak nem az történt, aminek történnie kellett volna. Két különböző konfigurációban is összejött, hogy a BIOS helyesen látta a diszkeket, de egyiknél sem indult el a Windows.
Végül elgyötörten rogytam a székbe. Végigjátszottam gyakorlatilag az összes létező konfigurációt, egyikkel sem indult el az oprendszer. Sőt, miután kidobtam a 160-as diszket és visszaálltam a kiindulási állapotba, akkor sem. Sőt, akárhányszor benne maradt az eredeti IDE diszk, mindig öt percig próbált bootolni, mielőtt feladta volna.
Az eredeti állapotban hagytam, beállítottam, hogy bootoljon pendrive-ról. Nem fogadta el. Ekkor már azért kezdett elegem lenni a BIOS-okból és a boot sorrendektől. Kipróbáltam mind a két boot pendrive-ot (Windows7/8), egyikkel sem indult el. Betettem a DVD olvasóba egy Windows7 telepítő dévédét, beállítottam, hogy arról induljon, de cseszett rá. Nagyon úgy néz ki, hogy leszarja, mit állítok be, először mindig az IDE eszközöket járja körbe és csak utána nyúl a SATA-khoz. (A DVD az SATA.) Egy örökkévalóságig vártam rá, aztán végre elindult a telepítő dévédé. Kábé 20 percig tartott, mire beröffent a Windows PE. Ekkor már azért sejtettem, hogy valami nem kerek, de kiváncsi voltam, mi is van a lemezzel. Azzal, amelyiken egy több év alatt igen otthonossá csiszolódott 64 bites Windows7 van, tömérdek alkalmazással. Azzal, melyet semiképpen sem szerettem volna újratelepíteni. Ember, reggel ez még tökéletesen működött! Nos, a WinPE alól tisztán láttam a diszket, mind a két partíciót, az összes könyvtárat. Tudtam fájlokat másolgatni, szóval a diszknek ránézésre semmi baja. Csak nem bootol. Nézzük, mit tud az automatikus repair. Az első pofon: nem lát semmilyen operációs rendszert. Pedig ott van az. Na mindegy, dolgozz tovább. Dolgozott. Aztán azt mondta, van itt egy kis probléma a bootolás környékén (na ja), kijavítsa? Persze! – vágtam rá. Nyögött, kerregett, majd kiírta, hogy bocs, de nem tudja elmenteni. Aha.
Aztán ekörül a fazék körül keringtünk hajnalig. Nekiálltam játszani a bootsect paranccsal. Mindenféle kombinációban. Semmi nem használt, ellenben minden újraindítás 20 percig tartott. (Ennyi kellett a WinPE eléréséig.) A mobiltelefonomon komoly előrehaladást értem el a Sudoku pályák terén. Végül mellételepítettem – a SATA diszkre – egy Windowst, onnan próbálkoztam, de ez se vezetett sokra. Ez az IDE diszk megdöglött. Pontosabban, lehet, hogy a diszk jó, de bootolni nem tud. Végiggondoltam az összes következményt, aztán leformáztam. Legfeljebb Nej nem egy otthonos, hanem egy harapósan friss gépet kap. Mit mondjak, a 250 GB gyors(!) formázása 40 percig tartott. Ekkor már látszott, hogy valami nem kerek. Még egy utolsó teszt: hogyan indul el az új Windows, ha bent van az újraformázott IDE lemez és hogyan indul el, ha kiveszem? Ez a kísérlet győzött meg arról, hogy ennek a diszknek végleg kakukk: ha bent volt, akkor 20 percig tartott a boot (mint a WinPE esetében), ha kivettem, akkor pedig normálisan indult. Pedig ekkor az IDE már csak második, üres diszk volt. Kuka.
Persze, dühöngtem. Mennyi az esélye, hogy egy diszk meghal attól, hogy lehúzzák a kábeleit, majd visszarakják? Márpedig itt ez történt. (Minden dugdosásnál áramtalanítottam a gépet.)
Újratervezés. Nej rendszeresen panaszkodik arra, hogy kevés a helye. Ha a 250-es SATA-t teszem egyedül be, akkor tényleg nem marad neki sok. Mi lenne, ha beraknám a 160-as IDE diszket, mint System, a SATA meg jó lesz adatdiszknek. Szétszedtem, összeraktam, taktikusan telepítéskor csak az IDE-t berakva, Windows felszaladt, második diszk be, minden rendben. Gép összecsomagol, minden vezeték rádug, windowsupdate. Ezzel jól el is telt az idő hajnal négyig. Egyszerűen hihetetlen, hogy egy Windows 7 SP1 után még órákig csak a windowsupdate-t kell nyomni… de ezen már dühöngtem korábban is. Közben írtam egy listát, hogy mely alkalmazásoknak kell fent lenniük, mire Nej érkezik. El is kezdtem, de ötkor lefordultam a székről. Pusztán csak azért aludtam most az ágyamban, mert Nej dolgozószobája a hálószobából lett leválasztva.

Reggel nyolckor már ébren voltam. A munkahelyi munkámmal is el vagyok maradva, ráadásul tegnap este kaptam egy sürgős feladatot, na meg Nej délután érkezik, addigra készen szeretnék lenni a gépével. Erős nap lesz.

Kora délutánra felkerült minden, amit terveztem, túl voltam az Office utáni windowsupdate-en is. Egy dologgal nem bírtam, de azzal nagyon: ez a szkenner volt, egy ScanJet 3970. A NAS-on lévő driver, melyet a korábbi gépen is használtam, egyszerűen nem ment fel. Közölte, hogy höhö, ez valami úri huncutság, ő maximum Win97, WinME, Win2000 és WinXP operációs rendszerekkel hajlandó szóbaállni. Nagyon nem értettem. Hiszen az előző gépen 64 bites Windows 7 volt, és tökéletesen ment vele. Mi lehetett a trükk? Feltúrtam, felszántottam a netet. Mindenhol azt találtam, hogy ez a szkenner hivatalosan sem támogatott XP felett, felejtős. Aztán találtam egy írást, ahol azt mondták, van egy pici driver, amellyel megy Vista 64 alatt is. Hoppá! Beugrott. Ezzel ment fel régebben is, aztán már jöhetett a nagy driver, az Imaging (kompatibilitási módban), és gurrá. Ráadásul meg is volt ez a pici driver a NAS-on, csak elsiklott fölötte a figyelmem. Nosza. Feltettem, nem panaszkodott. Az Imaging annál jobban. Sehogy, de abszolút sehogy nem tudtam felimádkozni, és sajnos fel sem írtam régen, hogy akkor hogyan sikerült. Még az is lehet, hogy a Vista64 alá tettem be, aztán arról frissítettem Windows7-re. Annyira régen volt, hogy már erre sem emlékszem. A biztonság kedvéért megpróbáltam még egy XP kompatibilitási módban történő futtatást, de nem sikerült átvágnom a telepítőt. Szóval, ez nem megy. A pici driverrel meg nem értem el a szkennert, és azért ez is elgondolkodtatott. Mert bár fent volt korábban az Imaging, de már évek óta nem azzal szkenneltünk, hanem más alkalmazásból. Nosza, ellenpróba. Van egy jó kis alkalmazás, úgy hívják, hogy VueScan. Arról nevezetes, hogy több, mint 2000 szkennerdrivert integráltak bele, és igen, benne van ennek az öreg szutyoknak is a drivere. Sajnos fizetős a program. Most ne figyelj ide, nyomozási célból beszereztem más csatornán. Feltettem. Az se látta. Ekkor kezdett mocorogni a fejemben a vezérhangya. Nem lehet, hogy már az első nap, amikor felköltöztettem a cuccot az emeletre és nem működött a szkenner, szóval nem lehet, hogy már akkor sem az volt a baja, hogy rossz USB portba dugtam? Próba. Emlékeztem, melyikben volt eredetileg, átdugtam bele az egeret, szó nélkül ment. Hoppá. Az összes szám- és valóságérzékem tiltakozott ellene, de nem láttam más magyarázatot: habár átkozottul kicsi a valószínűsége, de egyesegyedül az történhetett, hogy az öreg vincseszter elromlott, amikor lehúztam, majd visszadugtam rá a kábelt, az öreg szkenner meg akkor romlott el, amikor lehúztam a gépről, majd visszadugtam. Félelmetes. Pedig csak egy egyszerű költöztetésről volt szó.
Szkenner nélkül viszont nem élet az élet, szóval azt meg venni kell. Nem tétel, már ha csak ahhoz a szivarmennyiséghez viszonyítom, melyet az utóbbi napokban idegességemben szívtam el.