Minden jó, ha jó a vége

Természetesen miközben én szorgalmasan gyakoroltam az informatikai szopások mindenféle változatát, az élet nem állt meg. Számlákat adtam és számlákat fizettem. Mind a kettőhöz nyomtatni kellett. Számlázásra az ingyenes ClearAdmint használom, nekem bőven elég. A migrálása simán ment, a régi gépről lementettem az adatbázist, az új gépen visszatöltöttem, sima ügy. Számlákat pedig webbankon keresztül fizetek, azaz Chrome.
Na, itt kezdődtek a bajok.
Chrome, webbank, nyomtatás. Feljött az az undormány Print Preview… és belefagyott. Oké, erre emlékeztem, létezett is rá egy letiltás… de nem Windows8 alatt. Itt nem lehet kinyírni. Jó. Nézzük, mi történik, ha nem egy szerveroldali szkripttel nyomtatok, hanem csak úgy. Ctrl+P, megint print preview, megint belefagy. Durvuljunk. Ctrl+Shift+P, ekkor szerencsére kikerültük a Print Preview ablakot, feljött a nyomtatóválasztás. Enyhe sokk, hogy a hálózati nyomtatót nem lehet kiválasztani, szürke.

Ja, a nyomtató: Windows 2008 R2 szerveren megosztott HP LJ1020 lézernyomtató, az eszköz sikeresen feltelepült, a szerverről letöltött 64 bites driverrel együtt, tesztoldal nyomtatása sikerült.

Megnéztem ismét a tesztoldalt, kijött. Internet Explorer, webbank, nyomtatás: működött. Szkriptből is. MiaF?
Itt volt az idő, hogy belemélyedjek a Windows8 másik istencsapásába, a különböző módokban indítható programokba. Elméletileg ha ugyanazt a programot indítod a Start képernyőről, vagy a hagyományos desktopról, máshogyan viselkedik. Ennek számtalan jele van: egész egyszerűen nem ugyanazokat a beállításokat kapod meg. Már a netbooknál is szívtam ezzel, pokolba is kívántam a designert, erősen. A Chrome azóta vette a lapot és a Beállítások menüben (ez az a fogaskerék) be lehet állítani, hogy Desktop módban vagy Windows8 módban induljon, függetlenül attól, honnan indítod. Ez egy igen korrekt megoldás, sokat segített a nyomozásban.
Elméletileg Windows8 alatt egy módon lehet kiirtani a Print Preview ablakot: csinálni kell a Chrome-hoz egy shortcut-ot, ebben pedig a program neve mögé oda kell biggyeszteni a “–disable-print-preview” miskulanciát. Kipróbáltam, nem működött.
Kisérletezgettem. Elindítottam Windows8 módban. A Print Preview ismét belefagyott. Viszont a Shift+Ctrl+P váratlanul eredményt hozott: ekkor nem a desktop stílusú nyomtatóablak jött fel, hanem a jobb oldali Windows8 csík (van is ennek valami gusztustalan neve, de nem emlékszem), és ha innen választottam ki a nyomtatót, akkor nyomtatott. Hmm. Ez igen érdekes, de sajnos nem megoldás: mindegyik webbank szkriptből nyomtat, ott nem működik a Shift+Ctrl+P. Újabb kisérlet: beállítottam alapértelmezett nyomtatónak a Nitropdf nyomtatót, és egyből megjavult minden: a Print Preview is, meg a direkt nyomtatás is, még desktop módban is. A pdf fájlokat pedig simán ki tudtam nyomtatni, mind a Nitropdf programból, mind a beépített pdf olvasóból. Nézzük, mi a helyzet a többi programmal. Katasztrófa. Egyik Office alkalmazás sem tudott nyomtatóra nyomtatni, mindenhol szürke volt a printer. Számlázó program. Még nagyobb katasztrófa: itt már a számlához sem jutottam el, adatbázishibával elszállt. Szerencsére ez egy röpke epizód volt, kompatibilitási módban beállítottam neki az adminisztrátori indulást, egyből megjavult az adatbázis. (Ezt megint nem tudom megmagyarázni. Korábban 64 bites Windows7-en futott, simán, admin indulási jog nélkül. Nem hiszem, hogy ebben a tekintetben különbség lenne a két rendszer között. De ekkor már nagyon jó voltam a ‘vak tyúk is talál szemet’ jellegű megoldásokban.) Mondjuk, túlságosan nem voltam boldog ezzel az indulással, a progiból nemes egyszerűséggel nem működött a Print gomb. Ha átállítottam a default nyomtatót nitropdf-re, akkor viszont igen. Sőt, akkor mindenhonnan ment a nyomtatás. Háát. Ez is egyfajta workaround,. Csak nem tetszik. De sokat nem tudok vele tenni.
Aztán megoldódott. A tudatalattim valami sokadik sötét bugyrából felmerült, hogy valamelyik windowsupdate során a jó harminc foltból az egyik mintha egy HP nyomtató driver lett volna. Töröltem a nyomtatót a device-ok közül, Print Managerből likvidáltam a drivert, újratelepítés a szerverről letöltött driverrel – és csodák csodájára mindenhol megjavult a nyomtatás. Akkor most már csak az ajtót kellett becsukni: addig nyomkodtam a windowsupdate-et, amíg fel nem dobta opcionálisként az új nyomtatódrivert, ezt gyorsan hide-ba tettem és kész.

Megjegyzem, abban a pillanatban, amint összeállt a gép – igen, lesz ilyen – rögtön letiltottam az online drivertelepítést. Jóbol is megárt a sok.

A GPU probléma szintén váratlanul oldódott meg. Ebéd utáni szivar+kávé kombó, ráérősen. Még csak gondolkodni sem volt kedvem, csak tologattam az ujjamat a tapipadon. Így tévedtem be a Power Management ablakba és gondoltam, átnézegetem a beállításokat. Az első meglepetés az volt, hogy jó mélyen eldugva, a power plan egyik elfeledett bugyrában, külön elágazása volt az Intel grafikus kártyának. Sőt, külön elágazása volt a GPU váltásnak is. A második meglepetés pedig az volt, hogy az Intel fülön az volt beállítva, miszerint a grafikus kártya mind akksiról, mind hálózatról a maximális élettartam szerint működjön (26 másodperc, ugye), a GPU váltásnál pedig forszolja(!) a maximális élettartamot. Egy hasonlattal élve: hiába volt tárva-nyitva a GPU szobájának az ajtaja, ha a lakás bejárati ajtaja kettőre volt zárva. A Catalyst nyitogathatta az előszobába nyíló ajtót, attól a lépcsőházban dekkoló alkalmazás nem tudott bemenni a szobába. Szépen beállítottam, hogy az Intel kártya hálózatról inkább a maximális teljesítményt preferálja, a GPU váltást pedig egységes tiltás helyett bízzuk inkább a Catalystra. Biztonsági újraindítás (azóta tudom, hogy felesleges), aztán teszt. Premiere, tesztvideó. Sajnos nem tudom, mennyi ideig bírja az új felállásban szaggatás nélkül, az biztos, hogy a háromperces nyers videót úgy végigpörgette, mint a pinty. Érted, nem 26 másodperc, nem egy perc… hanem annyi, amennyi ideig tartott a videó.
Nej pont ekkor lépett ki a teraszra és nem értette, miért ugrottam a nyakába.

A következő támadás olyan irányból jött, amelyre abszolút nem számítottam. Nagyon szeretem a text állományokat. Amikor csavargunk és van egy kis időm – és nálam van a netbook – mindig text fájlokba jegyzetelek. Jelen írásokat is text fájlba írom. Munka közben mindig nyitva van a háttérben egy text fájl, és akár tervezésről van szó, akár incidens elhárításról, ebbe hajigálom bele a fontosnak tartott linkeket, kulcsmondatokat, felhasznált szkripteket. Aztán az egészet elrakom az adott ügyfél könyvtárába.
Szóval tényleg fontos egy jó text editor. Eddig a Notepad++-t használtam. Eddig.
Valamiért a gépemen meghülyült: nem veszi figyelembe a tapipad görgetősávját. A csúszkát tudom húzogatni, az egér görgöjére is reagál, de a tapipadra nem. Az első gondolatom itt is a driver volt, de nem: tapipadnál ugyanaz a Windows7/8 driver, meg egyébként is, mindegyik alkalmazásban működik a görgetés, csak a Notepad++-ban nem.
Szomorúan kezdtem új editort keresni. Évek óta a Notepad++-t gyűröm, tökéletesen tudja mindazt, amire szükségem van, sőt, valójában ezerszer többet tud, de mostanában szerencsére ritkán kell forráskódokat tanulmányoznom.
Van itt egy oldal, azt mondja, hogy 12 kiváló és ingyenes text editor. Kipróbáltam az összeset, amelyek futnak Windows alatt, de egyik sem volt az igazi: nekem kellett a több fájl megnyitása tabokban, kellett, hogy tudjak betűtipust változtatni, szeretem a sorszámozást, nyilván kell a search/replace és végül nagyon fontos, hogy a beledobott linkek kattinthatóak legyenek. (Ugye, linkek jegyzetelése.) Ha máson nem is, de az utolsó kritériumon mindegyik elbukott. Ekkor kicsit feljebb emeltem a tekintetemet: jöhetnek a fizetősek is, ha nem túl drágák. Így találtam rá az EditPad-re. Nem, ez nem olcsó. Viszont van Lite változata, mely egyrészt ingyenes, másrészt még éppen a bosszantási határon belül van. Tud sorszámozni, de nem jegyzi meg a beállítást, azaz induláskor nyomni kell egy Shift+F11-et. Nem jegyzi meg a beállított karaktertípust, de az ikonsorban van betűállítás, így két kattintásból ez is megvan. Replace esetén csak a replace all-t ismeri. Ez azért fáj… és pont ezért hagytam fent a gépen a Notepad++-t is. De a txt kiterjesztésre már az EditPad harap.

Nos, egy újabb napnak vége. Oké, ismerem a szólást, miszerint jó pap holtig tanul, de higyjétek el, van már olyan fázis, amikor a pap inkább a halált választja.
De végülis, nem lett olyan rossz. Most van egy egész jó laptopom – eltekintve attól, hogy mindig hálózatról akar bootolni, időnkét elveszti a személyes profilomat és olvashatatlan az ablakok címsora.