Délután csengetett a postás. Ajánlott hivatalos levelet hozott az önkormányzattól. Jó vastag levél volt, kiváncsian bontottam fel.
A régi pénztárcám volt benne.
Az ügyintéző részletesen elmagyarázta a kísérőlevélben, hogy a rendőrség megtalálta a tárcát, átküldték az önkormányzathoz, ahol megvizsgálták, az igazolványokról megállapították, hogy már csináltattam újakat, így mindegyiket bevonták, a bankkártyáimat pedig elküldték az illető bankoknak. A kedvezménykártyák hiánytalanul megvoltak.
Egyedül az ezer forint hiányzott.
Az én látnok lelkem:
Folyamatosan káromkodva ültem be a kocsiba. Valaki most gazdagabb lett ezer forinttal, a többi szemetet meg kidobja a kukába. Én viszont emiatt a “szemét” miatt fogok hetekig szívni.
Na de elég a morgásból, végülis örülhetek, mert ezek szerint léteznek olyan emberek, akik leadnak egy talált pénztárcát a rendőrségen – és ez mindenképpen jóval több, mint amennyit én kinéztem az emberiségből.
2013. January 29. Tuesday at 08:24
Sajnos a legroszabb, hogy neked valójában nem 1000 forintod bánta…
2013. January 29. Tuesday at 08:38
Persze. Csak pénzben valahol 35e körül állt meg a móka, és akkor még nem beszéltünk a tömérdek hivatalbajárásról.
2013. January 29. Tuesday at 18:22
Érthető, ha valaki elveszíti az iratait, nem várhat rá, míg egy jólelkű megtaláló visszajuttatja…
Igazoltatásnál, hivatalos ügy intézésénél erre lehet hivatkozni (“csókolom, iratok nincsenek nálam, de bár biztos küldik nekem vissza”)