Nincs minden veszve

Délután csengetett a postás. Ajánlott hivatalos levelet hozott az önkormányzattól. Jó vastag levél volt, kiváncsian bontottam fel.
A régi pénztárcám volt benne.

Előzmények:
Eltűnt.
Pótoltam.

Az ügyintéző részletesen elmagyarázta a kísérőlevélben, hogy a rendőrség megtalálta a tárcát, átküldték az önkormányzathoz, ahol megvizsgálták, az igazolványokról megállapították, hogy már csináltattam újakat, így mindegyiket bevonták, a bankkártyáimat pedig elküldték az illető bankoknak. A kedvezménykártyák hiánytalanul megvoltak.
Egyedül az ezer forint hiányzott.

Az én látnok lelkem:

Folyamatosan káromkodva ültem be a kocsiba. Valaki most gazdagabb lett ezer forinttal, a többi szemetet meg kidobja a kukába. Én viszont emiatt a “szemét” miatt fogok hetekig szívni.

Na de elég a morgásból, végülis örülhetek, mert ezek szerint léteznek olyan emberek, akik leadnak egy talált pénztárcát a rendőrségen – és ez mindenképpen jóval több, mint amennyit én kinéztem az emberiségből.

3 Comments

  1. Sajnos a legroszabb, hogy neked valójában nem 1000 forintod bánta…

  2. Persze. Csak pénzben valahol 35e körül állt meg a móka, és akkor még nem beszéltünk a tömérdek hivatalbajárásról.

  3. Érthető, ha valaki elveszíti az iratait, nem várhat rá, míg egy jólelkű megtaláló visszajuttatja…

    Igazoltatásnál, hivatalos ügy intézésénél erre lehet hivatkozni (“csókolom, iratok nincsenek nálam, de bár biztos küldik nekem vissza”)

Leave a Reply to Antal István Cancel reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading