Nincs minden veszve

Délután csengetett a postás. Ajánlott hivatalos levelet hozott az önkormányzattól. Jó vastag levél volt, kiváncsian bontottam fel.
A régi pénztárcám volt benne.

Előzmények:
Eltűnt.
Pótoltam.

Az ügyintéző részletesen elmagyarázta a kísérőlevélben, hogy a rendőrség megtalálta a tárcát, átküldték az önkormányzathoz, ahol megvizsgálták, az igazolványokról megállapították, hogy már csináltattam újakat, így mindegyiket bevonták, a bankkártyáimat pedig elküldték az illető bankoknak. A kedvezménykártyák hiánytalanul megvoltak.
Egyedül az ezer forint hiányzott.

Az én látnok lelkem:

Folyamatosan káromkodva ültem be a kocsiba. Valaki most gazdagabb lett ezer forinttal, a többi szemetet meg kidobja a kukába. Én viszont emiatt a “szemét” miatt fogok hetekig szívni.

Na de elég a morgásból, végülis örülhetek, mert ezek szerint léteznek olyan emberek, akik leadnak egy talált pénztárcát a rendőrségen – és ez mindenképpen jóval több, mint amennyit én kinéztem az emberiségből.

3 thoughts on “Nincs minden veszve

  1. Érthető, ha valaki elveszíti az iratait, nem várhat rá, míg egy jólelkű megtaláló visszajuttatja…

    Igazoltatásnál, hivatalos ügy intézésénél erre lehet hivatkozni (“csókolom, iratok nincsenek nálam, de bár biztos küldik nekem vissza”)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *