Nincs minden veszve

Délután csengetett a postás. Ajánlott hivatalos levelet hozott az önkormányzattól. Jó vastag levél volt, kiváncsian bontottam fel.
A régi pénztárcám volt benne.

Előzmények:
Eltűnt.
Pótoltam.

Az ügyintéző részletesen elmagyarázta a kísérőlevélben, hogy a rendőrség megtalálta a tárcát, átküldték az önkormányzathoz, ahol megvizsgálták, az igazolványokról megállapították, hogy már csináltattam újakat, így mindegyiket bevonták, a bankkártyáimat pedig elküldték az illető bankoknak. A kedvezménykártyák hiánytalanul megvoltak.
Egyedül az ezer forint hiányzott.

Az én látnok lelkem:

Folyamatosan káromkodva ültem be a kocsiba. Valaki most gazdagabb lett ezer forinttal, a többi szemetet meg kidobja a kukába. Én viszont emiatt a “szemét” miatt fogok hetekig szívni.

Na de elég a morgásból, végülis örülhetek, mert ezek szerint léteznek olyan emberek, akik leadnak egy talált pénztárcát a rendőrségen – és ez mindenképpen jóval több, mint amennyit én kinéztem az emberiségből.