Neoprimitív

“Sötét van itt – fényt adjatok
A szürkeség – nem boldogít
Hogyan lehetnék boldog itt?”
link

Ma éjszaka autókáznom kellett a városban. Benyomtam a hifit, a zenegép az Uralkodó Osztály I/B-t dobta ki a Neoprimitívtől. Nagyon régen hallottam már, egyből felcsavartam a potmétert és fülig érő szájjal vigyorogtam.

Nem sokáig. Már a második szám közben lehervadt a mosolyom: bakker, ha a piros színt lecseréljük narancsra, az egész album úgy aktuális, ahogy van. Most. Csak éppen a zenekar 1975-80 között készítette az anyagot, az akkori rendszer ellen.

3 thoughts on “Neoprimitív

  1. Hmmm… a Neoprimitív nevére emlékszem, meg egy fotóra, tán a Rocklexikonból. Viszont te valahol nagyon le lehetsz maradva, ha még csak most jutottál el odáig, hogy az a vörös ma narancs. :-)
    :-(

  2. Nyilván nem most jutottam el idáig, már a blogban is említettem kábé egy éve a párhuzamot. (Hadd ne keressem elő.)
    Itt inkább az volt a megdöbbentő, hogy egy 25 évvel ezelőtti emlék – amikor labortársnőm végigénekelte az egész előadást, én pedig sorra ejtettem el a röhögéstől a lombikokat, majd megkértem, hogy ebből az anyagból hozzon nekem is – szóval egy ilyen fiatalkori élmény hirtelen megint ennyire fájón aktuális lett. Amikor a kellemes emlék megkeseredik, amikor az emlékkel addig szorosan összenőtt vigyorgás elhal, mert hirtelen előjön ugyanaz a kellemetlen szituáció, amelyről már azt hittük, hogy végképp eltűnt.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *