Szilveszter és Újév

Rögtön kezdem egy vallomással: ezt az ünnepet mindig is utáltam. Mi az, hogy mindenkinek kötelezően jókedvűnek kell lennie? Sőt, nem elég jókedvűnek lennie, de azt ki is kell mutatnia a külvilág felé: túlzóan, vadul táncolva, ugrálva, bebaszva, szomszéd autóját oldalbahányva, kutyát petárdával fára felmászatva. Mi van, ha nekem nem ezt jelenti a jókedv? Mi van, ha akkor éppen egyáltalán nem vagyok jókedvű?
Fiatalkoromban ezért lehetőség szerint már 31-én délelőtt berúgtam. Amikor mások még csak tervezték az estét. Hangulatos volt. Nekem ez volt az újév. Ha ki is józanodtam estére és kedvem volt bulizni, annak már semmi ünnepi hangulata nem volt, az már csak egy buli volt az újabb évből.
Aztán ahogy teltek az évek, ma már vagyok annyira erős, hogy ne érdekeljen, mit gondol rólam a világ. A jókedv ünnepe? Oké. Akkor rendezem a lelkemben a dolgokat, ideiglenesen kisöpröm a gondokat – és csinálok valamit, amihez nekem van kedvem. Idén például eveztem egyet, aztán délután beszélgettünk családilag, utána kiraktam az asztalra a vodkás és a pezsgős üveget, megnéztük Nejjel a Ponyvaregényt (egyikünk sem látta eddig), majd megint beszélgettünk, aztán megnéztük az Amarcordot (Nej még nem látta), közben elsuhant felettünk az éjfél, de leszartuk, fél egy körül lestoppoltuk a videót, felköszöntöttük egymást, beszélgettünk, aztán befejeztük a filmet, majd anélkül, hogy oldalbahánytam volna a szomszéd kutyáját, elmentünk aludni.
A reggelihez pedig természetesen pezsgő, mert mikor máskor, ha most nem?

Viszont egy dologban el kell ismernem, hogy tévedtem. Fiatal koromban határozott véleményem volt ezen ünnep feleslegességéről. Ezek egyszerű napok. A természet nem különböztet meg Szilvesztert. Hiszen nem különböztet meg évet, sőt, ha már itt tartunk, napokat sem. A Szilveszter éjfél semmivel sem kiemelkedőbb momentum, mint bármelyik másik az idő végtelen folyásában. Egyedül mi, emberek képzelünk bele dolgokat. Dolgokat, melyek nincsenek.
Csakhogy, éppen ez az. Ahogy öregszem, kezdem kicsit másképpen látni a világot. Ha gondolok valamire, megteremtettem. Nem tudom hol, lehet, hogy csak a fejemben. Ha az egész emberiség együttesen jelentést ad egy éjféli időpontnak, akkor azt az ünnepet megteremtette. Lehet, hogy az erdei mókus számára ez ugyanolyan éjfél marad, mint bármely másik, de a hatmilliárd embernek, a kisebb közösségekből összeálló szellemi entitásoknak, a nagyobb közösségekből összeálló szellemi lényeknek, ez már ünnep. Megteremtettük, létezik – és örömet fakaszt.

10 thoughts on “Szilveszter és Újév

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *