Szembeszél

Nem, még nem állt el.

Tegnap este úgy feküdtem le, hogy nem tudtam, mit csinálok délelőtt. A meteorológia szerint gyönyörű kajakozós idő lesz, a fiam kajakját úgyis vissza kell vinnem Dunaharasztiba, minden amellett szólt, hogy evezzek egyet. Másfelől viszont ezerrel rakom össze a 15-20 éves videókazettákról nemrégiben bedigitalizált családi videókat, hatalmas élmény. Nemcsak nekem, hanem az egész családnak. Az időzítés tökéletes: soha máskor nem lesz olyan, hogy tartósan egész nap ezzel foglalkozhatok, este pedig együtt a család és pezsgő mellett vigyorogjuk végig az aznap elkészült 1-2 órányi adagot. (“Nem, én nem lehettem ilyen!”… “Hogy volt nektek türelmetek ennyi mindenhez?”… “Tényleg így nézett ki akkoriban egy hétköznap?”)

Aztán közbeszólt az élet. Hajnalban nagy dübörgésre ébredtünk. A betörőellenőrzés férfi munka, kirohantam. Behatoló nem volt, ellenben a fürdőszobában leszakadt a fürdőszobaszekrény. Gyors ellenőrzés: a szekrény menthetetlen, darabokra tört. A benne lévő üvegek nem sérültek. A nemrégiben felszerelt csaptelep kapott egy nagy ütést, lötyög, mozog, de még egyben van. A vezetékek nem szakadtak ki a falból, csak a csokiból. Oké, semmi sürgős, lehet visszamenni aludni.
Reggel viszont nem volt kecmec. Se evezés, se videóvágás: házimunka.
Először megnéztem, mi engedte el magát. Habár nagyon nem lepődtem meg, mert kábé egy hónappal ezelőtt ugyanígy szakadt le a földszinti fürdőszobában lévő ugyanakkor vásárolt ugyanilyen szekrény, szóval tutira valami típushibáról van szó. (Egyébként az is, hátulról úgy néz ki, hogy van rajta két darab, csavarral állítható vaskampó, azt sugallva, hogy masszív a felfogatása, ellenben alaposabban megnézve a vaskampó belső állítgatós műanyag dobozát, onnan már látszik, hogy az egész ragasztva van. Szóval hiába nagy darab maga a szekrény, a fogkeféken kívül úgy látszik mást nem szabad benne tárolni.)

Ekkor ébredt fel a lányom és közölte, hogy tegnap este romlott el a frissen vásárolt Kindle kijelzőpanelje. Megnéztem, tényleg: a panel fele meghalt. Vizsgaidőszakban. Amikor szinte mindent ebből tanulnak. Oké, az Amazon garanciális ügyfélszolgálata legendásan jó, de ez akkor is ügyintézés: levelezés, csomag feladása az USÁ-ba, pénzek utalgatása, újabb elvámolási procedúra, a számlákkal való kavarásról nem is beszélve.

Vissza a fürdőszobába: romeltakarítás, csaptelep szétszedése addig, hogy minden csavart meg lehessen húzni, a két törött szekrényből összeeszkábáltam ideiglenesre egy egészségest, elkövettem életem első áramtalanítás nélküli 220-as szerelését (nagy úr az állandóan működő szerver), végül Nejjel ketten visszaemeltük a szekrényt, a női részleg jelenleg éppen takarít, pakol. Én meg kidobtam a maradék faanyagot a teraszra.

Kitérő: ez külön balszerencse a balszerencsében. Most volt nemrég lomtalanítás, nekünk pedig azóta – azaz másfél hónapon belül – ment tönkre egy kertiszék, egy asztali lámpa, két kerekes szék, most pedig két fürdőszobaszekrény. Tipikusan olyan dolgok, melyeket a lomtalanításokon ingyen ki lehetne dobálni – csak éppen a következő akció 10 hónap múlva lesz. Most vagy kibírom addig, hogy a teraszból lomtár lesz, vagy jó pénzért elszállíttatom a cuccot.

És ha már sorozatról beszélünk, a múltkori kajakozás sem volt előzmény nélküli. Jó fél órával hamarabb fejeztük be itthon a készülődést, mint terveztük, én pedig úgy gondoltam, hogy ebben a kis időben gyorsan adminisztrálok egyet: elvégzem az idei utolsó pénzutalásokat, lekönyvelem, meg feldolgozom az íróasztalomon összegyűlt papírhalmot. Az első lépés az lett volna, hogy kinyomtatni vagy 3-4 dokumentumot. Ja. Nyilván mikor kell elromolnia a nyomtatásnak? Pontosabban, ránézésre nem romlott el semmi. A nyomtatón égett a zöld lámpa, papír/toner volt benne, a szerveren a nyomtató állapota hibátlan volt, eseménynapló szép tiszta, a nyomtatandó anyag beérkezett a szerver queue-jába, ki is ment onnan… csak éppen a nyomtató nem nyomtatott semmit. Nyilván a fél óra elment azzal, hogy nyomtató/kliensgép/szerver kikapcsolások, bekapcsolások, hibakeresés. Semmi.
Emiatt tegnap, amikor ugye videókat szerettem volna vágni, foglalkozhattam a nyomtatási problémával. Mondjuk ekkor már túl sokat nem nyomoztam, driverestől lepucoltam mindent, újratelepítettem a nyomtatót, aztán kiosztottam a hálózatra (letiltva a kétirányú kapcsolatot… mennyit szoptam korábban, mire kiderült, hogy 32 bites kliensről csak így lehet nyomtatni), minden kliensgépen töröltem a régi nyomtatót, felvettem az újat, és voilá, minden működött. Hogy mi romlott el…? Ne kérdezd, nem tudom.
De illik a világ jelenlegi mintázatába.