Életképek

Kifőzde a piacon. Áll a sor a pult előtt. Egy kerek hapsi előttem.
– És akkor kérnék elvitelre túrós csuszát is.
Rápillantottam az ételre, gusztusosan nézett ki, tele barna pörccel.
– Kérnék rá cukrot is.
A pultos csajnak a szeme sem rebbent.
– Porcukrot vagy kristálycukrot?
– Természetesen porcukrot! – horkant fel a férfi.

Vasárnap hajnali egy óra, Nagyvárad tér. Az éjszakai buszt vártam.
Egy idősebb bácsika jelent meg, egy hajókoffernyi görgős bőröndöt vonszolt maga után.
– Elnézést, milyen közlekedés van még ilyenkor? – kérdezte.
– Vacak. Merre szeretne menni?
– Arra – mutatott északnak.
– Ez kevés lesz. Pontosan hová?
– Baross utca.
– Pont ezért kérdeztem. Vannak éjszakai buszok, de azok csak párszáz méterig mennek északnak, aztán elfordulnak délkeletnek.
– Villamos?
– Az ilyenkor már nincs.
– Pedig már az Orczy tér is jó lenne.
– Akkor nincs gond. Az olyan 15 perc séta ide.
– Csak? Köszönöm, akkor megyek.

Elindult.
2-3 perc múlva elment mellette egy villamos. Én láttam, hogy garázsjárat, de az öregnek esélye sem volt elolvasni a feliratot.
Érdekes, de nem csuklottam.

6 thoughts on “Életképek

  1. Onnan, hogy ment és mögötte jött a villamos, azaz mire megfordulhatott, már az eleje – ahol a garázsmenet tábla kint volt – már elment mellette. Én viszont a buszmegállóban álldogáltam, így láttam szemből is a járgányt.

  2. A garazsjarat viszont elmegy az Orczyig… szegeny.

    Az elsot viszont en is eljatszottam mar. En se igazan porccel szeretem, de eddig meg nem talaltam olyan kajaldat, ahol a turos csuszat/turos tesztat ne porccel adtak volna, vagy legalabb valaszthato opcio lett volna, hogy nem kerek ra. Tejfol nyilvan vagy van rajta, vagy nincs, altalaban nincs. Viszont cukor nelkul nem jo.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *