Moderato

A moderációs szabályokról már régóta szerettem volna írni, mivel mindenképpen figyelemreméltó egy olyan szabályrendszer, melyben szinte mindenki hisz, mégis, valójában nem létezik. Pontosabban használható formában nem létezik.

Sztori.

1997-ben engedtek az internet közelébe, én pedig már 1998 elején megtaláltam magamnak az Internettó webmagazin ‘Olvasó Ír’ rovatát. Ezt valamikor valamiféle visszajelzési lehetőségként hozhatták létre, de a fórum bőven túlnőtt ezen a lehetőségen. Értelmes emberek többé-kevésbé értelmes beszélgetése folyt a lapon, érdekes témák, ökörködések, és persze ‘jajdecukivoltrajtadmúltkorazacobolygallér’ jellegű szociális élet. Be is szippantott, ahogy kell. Eleinte csak olvasgattam, aztán erőt vettem magamon és beleszóltam a kommunikációba. Ma már az óvodáskorúak is határozottan és tévedhetetlenül kommentelnek bele egymás Facebook bejegyzéseibe, de akkoriban még egy nyilvános megszólalás nagy kihívás volt. Még törzstagként is izzadt a tenyerem, amikor írtam és posztolás előtt tízszer is elolvastam notepad-ban a hozzászólást. Nálam értelmesebb emberek olvasták, nálam értelmesebb emberekkel kellett vitatkoznom, mindezt nyilvánosan… gondolhatod, tétje volt minden mondatnak. Aztán amikor kiment az írás, két percenként nyomkodtam az F5-öt, bízva abban, hogy az első hozzászólás pozitív lesz. Jó társaság volt, és bár azóta ezerfelé mentünk – sokan nem is élnek már – de ha néha összetalálkozunk az internetes élet ösvényein, tisztelettel biccentünk egymás felé.
Technikailag a fórum egy egyszerű whitepaper volt. Megadtál egy nicket, aztán már írhattad is a formba a hozzászólásodat. Semmi akadálya nem volt, hogy más nevet adjál meg, sőt, simán megadhattad más fórumtárs nevét is. Mai szemmel nézve elképesztően sebezhető volt ez az egész, mégis jó 1-1,5 éven keresztül remekül működött. Aztán megjelentek a trollok. Eleinte még szórakoztató agytorna volt, aztán már fárasztó, végül odáig fajult a dolog, hogy a trollkodás szétverte a fórumot. Nyírőt többször is csesztettük, hogy legyen már valami védelem, de csak nagyon sokára dobott össze Keki egy moderátori fokozatot: akárki akármit írt, az nem jelent meg egyből, hanem a purgatóriumba került. Erre rálátott a moderátori kör, akik közül bárki beengedhette vagy kivághatta a hozzászólásokat.
Magát a moderátorkodást olyan tizenöten vállaltuk. Mindannyian lelkes fórumozók voltunk, akik fontosnak tartottuk, hogy a fórum újra olyan legyen, mint a trollok megjelenése előtt. Kaptunk egy külön levlistát, ahol a külvilágtól elrejtve tárgyalhattuk meg a moderálással kapcsolatos dolgainkat.
Utólag már sajnálom, hogy a nagyközönség nem olvashatta, mi folyt ezen a listán. Mit folyt, sistergett! Sokkal keményebb viták mentek, mint magán az Olviron. Elkövettük ugyanis azt a hibát, hogy megpróbáltunk felállítani valamiféle moderálási szabályrendszert. Valami olyat, amely alapján bármelyikünk ránéz egy várakozó bejegyzésre és egyértelműen el tudja dönteni, hogy az mehet, vagy nem.

Vicc.

A rendőr sétál a járdán, amikor az egyik ablakból kikiabál egy papagáj.
– Buzi rendőr!
A rendőr persze mérges lesz, becsönget a lakásba és megfenyegeti a tulajt, hogy legközelebb durván megbűnteti.
Aztán másnap is arra jár.
– Buzi rendőr! – rikkantja a papagáj.
A rendőr bemegy és megbűnteti a tulajt tízezer forintra. A hapi dühösen bevágja a papagájt a fagyasztóba egy órára.
Harmadik nap megint arra jár a rendőr. Felnéz az ablakba. A papagáj visszanéz. Látszik rajta, hogy még mindig vacog.
Aztán elvigyorodik.
– Ugye tudod? – szól le a rendőrnek.

Na, ez a vicc nagyjából kifejezi a véleményemet a moderálási szabályokról. Értelmetlenek. Mondatok között, szavak között, ha kell, akkor valamilyen metanyelven, de a trollkodó mindig megtalálja a módját, hogy romboljon. Akármilyen szabályrendszert hozunk létre, mindig lesz benne kibúvó és ha válaszként tovább szigorítjuk, akkor lesznek újabb kibúvók. Értelmetlen küzdelem. A jog sem úgy működik, hogy az utolsó mozzanatig szabályoz mindent: ehelyett a döntést rábízza a bíróra, aki a _jog szellemében_ hoz ítéletet.
Persze ezt mi ott, abban a moderátori klubban nem láttuk be: voltak, akik a szabályrendszer mellett törtek lándzsát és voltak, akik folyamatosan hekkelték a szabályrendszert. Igen, jól érted: a moderátorcsapat egyik fele próbálta trollkodással bebizonyítani, hogy a szabályrendszer nem jó. Izgalmas időszak volt, a valódi trollok szerintem csak pislogtak ki a fejükből és nem értették, mi történik.
A belső háborúnak az lett a vége, hogy Keki az UBB szoftverből összedobta a Törzsasztalt, melyet végül teljesen újraírt, mert az UBB úgy volt szar, ahogy volt. A Törzsasztal pedig már egy másik, sokkal komolyabb játszótérré vált. (Még nem volt nyilvános, csak tesztelgettük. Így lehetett az enyém a 63-as számú párttagkönyv. Buta ragaszkodás, de a mai napig ezt használom.) Sajnos a forma nem hozta túl sokáig zavarba a trollokat, egy-két hónap műlva itt is komoly problémákat okoztak. El is indult egy újabb, immár jobban szervezett moderátorkör kialakítása, de ebben én már nem vettem részt.

Vissza az alapfelvetésre. Az egész sztorit azért írtam le, hogy megvilágítsam, nem vagyok tollashátú kezdő a moderálási témákban. Jó régen szembesültem a gyakorlati problémáival, elméletben is törtem rajta a fejemet, gyakorlatban is láttam, mi működik és mi nem.
A szabályok például határozottan nem működnek, lásd a vicc. Egyetlenegy szabály van csak: “Én vagyok a moderátor” – mondja a moderátor és dönt. Azaz tisztán rá van bízva, hogy a blog szellemében mi az, ami még belefér és mi az, ami már nem. Magyarázkodni felesleges és nem is szabad. Ha a moderátor értelmes ember, akin nem hatalmasodik el a hatalomvágy, akkor ez, és csak ez a járható út. A romboló szándékú hozzászólók előbb-utóbb leszoknak a fórumról. Nyilván, ha a moderátorból kitör az istentudat, akkor meg az értelmes emberek tűnnek el, de ez már egy másik téma.

Nagyjából így álltam hozzá ehhez a bloghoz is, és nagyon kellemesen meglepődtem, hogy nem volt szükség moderációra. Ahogy egy korábbi írásban is említettem, eddig 3393 írás jelent meg és 11938 hozzászólás. Mindeközben egyszer kellett csak moderálnom. Ez valami elképzelhetetlenül jó arány, elnézve, mi folyik manapság a blogok kommentjeiben. Mondhatni, ez egy békés kikötő az internet vad vizein.

ps.
Ha esetleg a fenti írást valaki felhívásnak venné, hogy nosza, teszteljük a rendszert, megkérem, ne tegye. Egyrészt nem szeretem a felesleges konfliktusokat, másfelől meg rontaná a statisztikámat.

5 thoughts on “Moderato

  1. Alapvetoen a trollok elleni kuzdelem kulcspontja az, hogy eheztetni kell oket, es elmennek ok maguktol is. Ami altalaban a problemat okozza, hogy a kozosseg nem mindig tudja ezt az egyetlen szabalyt betartani – akar azert, mert folyamatosan bovul, es az uj tagok meg nem tudjak, ki a troll es ki nem az, akar pedig azert, mert mindig akad egy-ket ember, aki – akar teljesen jo szandekbol is – helyre akarja hozni azt a kart, amit a troll eppen okozni keszul. Ilyenkor viszont mar tenyleg csak a moderacio segit, mert a trollok altalaban annal nagyobb kart okoznak, minel inkabb “etetik” oket, azaz foglalkoznak veluk.

    Ami meg neheziti a dolgot, hogy sokszor nehez kulonbseget tenni az artalmatlan okorkodes es a trollkodas kozott. Ez sajnos nem egy egybites dolog, mint a spam, hogy ez idaig okorkodes, innentol meg trollkodas, nincs is szabaly, ami ezt leirna – ezert kell a moderatornak embernek, es nem automatizmusnak lennie.

    A blogra vonatkozoan: talan az a titok, hogy viszonylag ritkan, es akkor is mondhatni szormenten erintesz olyan dolgokat, amik esetleg megosztanak az embereket, es elohoznak a trollokat. Raadasul ez nem egy olyan blog, ami agyon van hirdetve, ellentetben pl. a blog.hu -s blogokkal, amik az Index miatt allandoan indexen vannak.

  2. Korrekt összefoglalás, mi is erre jutottunk anno hasonló helyzetben, az igazán elvakult, kitartó idiótákkal nem lehet mit csinálni (ingyenes regisztráció mellett legalábbis).

    Eddig egyedül a komment-pontozást láttam jó megoldásnak, mármint amibe ritkán kell belenyúlni, mert az értelmes többség elnyomja a flamelést (feltéve, hogy van értelmes többség az adott közösségben).

  3. Te értelmes dolgokról írsz és még akkor is maximálisan elfogadható és tisztelhető stílusban, amikor nem értek egyet veled. Ehhez hozzátesszük, hogy nem a bloghun vagyunk és kész a troll halálzóna :)

  4. @Aloha: “Te értelmes dolgokról írsz és még akkor is maximálisan elfogadható és tisztelhető stílusban, amikor nem értek egyet veled.”

    Azt hinnéd, hogy ennyi az egész, de sajnos sokszor ez sem elég. Ha megpróbálsz írni valami belterjes helyre (példát nem mondok…), akkor megfigyelhető, hogy még az ellenvéleményt sem tűrik el. Az a legérthetetlenebb, hogy ez még szakmai fórumon is előfordul.

  5. Jaj, ne szidjátok már ennyire a bloghu-t! :) Tény, vannak trollgyűjtő állomások, de pl. a munkakerülőt (munkakerulo.blog.hu), ami rendszeresen van címlapon, alig kell moderálni. Szinte teljesen elkerülik a hülyék, aki pedig odajön, azt a törzsközönség nem eteti. Igaz, ehhez kell az is, hogy egy kifejezetten politikamentes, technikai jellegű blogról beszéljünk.
    Nekem nagyon nehéz volt moderálnom magam, mikor rám szakadt a moderáció. Eleinte, mint a kis kertben a gazt, minden hülyét ki akartam gyomlálni, de az nem működött, mert én lettem a despota, és egy idő után már csak azért írtak oda trollkodást, hogy teszteljék, kimoderálom-e. Amint erről sikerült leszoknom, és átszokni a ‘nem-etetésre’, egyből eltűntek.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *