Összefoglalás egy ismerősömnek

Hogy mi is a helyzet jelenleg nálunk? Hát, kérlek szépen, az van, hogy elképzelhetetlenül avitt, arrogáns, ostoba és erőszakos elemek bújtak elő a múltunkból és ragadták magukhoz a hatalmat, túszul ejtve az országot. Az egész világ, beleértve magát az országot is, döbbenten néz, mert senki nem hitte, hogy ilyesmi még itt, a világ civilizáltabb felén előfordulhat. Hosszabb távon nyilván vesztésre vannak ítélve – csak az a baj, hogy én rövid távon élek. Az epizód a magyar demokrácia történetében rövid lesz (bár felettébb hasznos) – de nekem lehet, hogy betakarja a hátralévő életemet. Egyébként köszönöm, jól vagyok.

17 thoughts on “Összefoglalás egy ismerősömnek

  1. Nem, de túl sokat nem tudsz vele kezdeni. A nép gondolkodásának kell megváltoznia ahhoz, hogy végre ne ilyen mocskos gazemberek kerüljenek hatalomra, mint akiket az utóbbi 20 évben láthattunk: jelzem, egyre mocskoaabbakat, ahogy haladunk az időben. Ez egy hatalmas tehetetlenségű, nagyon lassú, nagyon sokáig tartó folyamat – melyre nem az hat, hogy értelmes emberek mennyi okos cikket írnak, mennyi okos tévéműsort csinálnak… a nép sokkal inkább a try&error módszert használja.

  2. Nem vagyok pesszimista, ezért azt mondom, hogy a lemaradásunk kb. 60 év alatt behozható. Ha jó irányba mennek a dolgok :)
    Ami nem biztos :)))))
    A fejekben kell változás, az meg csak igen lassan megy.

  3. Ezt most nem értem. Írtam én akárhol is cenzusról? Azt szeretném, ha az emberek felelősen élnének a demokrácia eszközeivel, ehhez viszont jelenleg nincsenek meg – társadalmi szinten – a tapasztalataink, a reflexeink. Ezeket gyűjtjük be éppen. Az én nyűgöm az, hogy az én – történelmi léptékben rövid – életem pont olyan időszakra esik, amikor azt gyakoroljuk, hogyan lehet rossz döntésekkel extrém szopóágra kerülni.

  4. @Joe: Megpróbálom, ezt írtad: “A nép gondolkodásának kell megváltoznia … nagyon lassú, nagyon sokáig tartó folyamat – melyre nem az hat, hogy értelmes emberek mennyi okos cikket írnak, mennyi okos tévéműsort csinálnak…”

    Vagyis, ha azt mondod, hogy az embereknek kell megváltoznia, hogy az “okos” gondolatokat magukévá tegyék, akkor ezzel majdnem egyenértékű, ha igazából csak az arra érdemesek (az okosok) jutnának be a hatalomba.

    Ez meg tényleg felesleges: “Az én nyűgöm az, hogy az én életem pont olyan időszakra esik, amikor azt gyakoroljuk, hogyan lehet rossz döntésekkel extrém szopóágra kerülni.” Ez egyáltalán nem egy rossz történelmi helyzet, ki lehetne próbálni milyen volt 50 vagy 100 évvel ezelőtt. Vagy sorolhatnám…

  5. A népnek (neked,nekem,neki,mert hogy mi alkotjuk azt)egyáltalán gondolkodnia kéne,akár jól,akár rosszul.Még a közértbe se viszik vissza legtöbben a savanyú tejet,és csak megadóan bólogatnak ,ha a a hentes,zöldséges nem a kért mennyiséget adja (pedig még rá is kérdeznek),”persze maradhat”.Miért kéne ezt elfogadni,nem az lenne a alapvető,hogy azt kapjam ,amit kértem,se többet,se kevesebbet.Arról nem is beszélve,hogy mindig a hentes jár jól.Egy tudatos vásárló ,egészen bizonyos,hogy tudatos választó is.Ha megszoknánk,hogy a “szerződéseket” be kell tartani,mindenhol, nagyságrendtől függetlenül,hiszem,hogy jobb dolgunk lenne.Az előző kurzus alatt születtem,váltam felnőtté,elképedve hallgatom a hozzám hasonló korú,történetű emberek rinyálását,fikázását,sárdobálását az akkorról.Saját életüket tagadják meg.(Evidens,hogy a mostani fejemmel nem kérnék repetát a rendszerből,azért sok-sok mindent nagyon szívesen átemelnék a mába).De azt nem lehet tagadni,hogy sajnos birkanyájat “neveltek” belőlünk (a népből) és ez nagyon jól jön a mostani rezsimnek is.Véleményem szerint a lehető legkisebb közegben kell tevőlegességre biztatni bárkit is (mármint annak ,akinek ilyen -olyan oknál fogva ne m tetszik a bégetés),kezdve a saját gyerekeinktől,és leginkább a saját tevőlegességeddel,hogy nem vagy lusta ,kényelmes ,megalkuvó ,amikor valami nem a “szerződés” szerint történik.(pl. párizsi a mérlegen).

  6. @Hvala: Teljes mértékben egyetértek, nem is vitatkozni szeretnék, hanem inkább kiegészíteni. A tudatosság, a tevőlegesség nálam nem feltétlenül konfrontációt jelent. Úgy értem, azt is, de én sokkal hatékonyabbnak tartom a minősítést. Kezdve ott, hogy azt mondom, én itt többet nem vásárolok, folytatva ott, hogy elhíresztelem ezt a családban, a munkahelyemen, a blogomon, a homáron, végezve ott, hogy egy minősítő oldalon – mint például szálláshelyeknél a tripadvisor – leírom a véleményemet. Ennek ugyanis következménye van, míg egy veszekedésnek a vevő és az eladó között nem feltétlenül.

  7. @Hvala: Az valami perzsa herceg, ugye? :-)

    Egyebkent azert vannak hatarok. Mert ugye ha nem sikerul dekara pontosan kiszamolni a parizsit, az nem feltetlen a hentes hibaja, hiszen ket ora kuszkodes kell azert, hogy pont tiz deka parizsit merjen ki. Es ezt nem mindenki fogja toleralni, attol fuggetlenul, hogy a pult melyik oldalan all. Egy ido utan meg nem fog parizsit meg ilyesmit arulni a hentes es kesz. Vagy a boltban is orakat kellene turkalnom, mire talalok pont 100 grammos csomagolt parizsit?

    Ha a vevo rabolint, hogy igen, o most akkor szaztizenket dekagramm parizsit vesz, akkor az az o dontese – hogy tudatos vagy sem, az pedig mar a vevo problemaja. De ne a hentest tegyuk ezert felelosse. Mert van ilyen felhangja a dolognak. En nem vedem a henteseket, ok is ott csalnak ahol tudnak, de ez mindenutt igy van.

    Ettol eltekintve azonban egyetertek. Sajnos a tudatossagot nem lehet penzen megvenni, azt vagy megtanitjak valakinek a szulei, vagy nem. Meg esetleg az iskola tehet a dologert – de sajnos nagyon keveset, mert a tudatossag elsosorban a pozitiv pelda kovetesebol all, nem pedig a szaraz tenyek elosorolasabol – azon max elaludni lehet.

  8. Érzek én egy logikai hibát itten, miszerint feltételezzük, hogy aki tudatosan dönt, az úgy dönt, ahogy mi. Nos ez tévedés, nagyon sokan döntenek tudatosan, és mégis nagyon sokféleképpen, akár homlokegyenest ellenkezőleg is.

  9. @pulykakakas: Ez általánosságban igaz is lehet, de jelen esetben én nem érzem annak. Amiről szó van, a közállapotaink tarthatatlansága, csak nagyon kevés embernek előnyös, a többségnek határozottan nem. Azaz jogos lehet az a feltételezés, hogy a nagy többség, ha tudatosan, azaz az érzelmeit félretéve, racionálisan döntene, akkor amellett szavazna, hogy legyen már vége ennek a régóta megszenvedett lefelé tartó spirálnak. Lehet, hogy én vagyok túl optimista, de úgy vélem, hogy az emberek inkább szeretnek jólétben és békességben élni, mint kardcsörtetéses viszályban és szegénységben.

  10. “legyen már vége ennek a régóta megszenvedett lefelé tartó spirálnak”
    Ezzel szerintem mindenki egyetért, de abban, hogyan lehet ezt elérni, abban nem. Nézd meg a pártok támogatottságát, az ellenzéki összefogásról a nyilatkozatokat. Ez utóbbi kérdésben feltehetően átgondolt, de egymással nagyon nem egyeztethető nyilatkozatok is születtek. És, akár tetszik, akár nem, az érzelmek nem tehetők félre, főleg, hogy folyamatosan fűtik őket, nyilván tudatosan megfontolt, galád önérdekből.

  11. @Joe: “…az emberek inkább szeretnek jólétben és békességben élni” – ha ilyeneket írsz, lassan indulhatsz politikusként is :) A békesség még rendben volna, de jólét addig nincsen, amíg az emberek többsége csak viszonyítani akar, mert akkor semmi sem elég. És azt is tudod, hogy itt nem volt gyarmatbirodalom, amit ki lehetett volna fosztani, és olyan ásványkincsek sincsenek, amiből gyors gazdagodást lehetne remélni.

  12. talán idevág:
    ‎”Hosszú és különös tapasztalatokkal teli életem alatt megtanultam, hogy az embereket hagyni kell a maguk módján élni. Hiábavaló és téves erőlködés őket kierőszakolni abból, amit tapasztalniuk kell, mert akkor megkeresik maguknak másutt ugyanazt a helyzetet. Nem mondom, sok önuralom kell hozzá, tehetetlenül nézni, mint rohan valaki a vesztébe saját akaratából, minden figyelmeztetés ellenére… de idővel belejön az ember.” Szepes Mária

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *