5. Pyrus Évadzáró Tiszafüred

Mely persze már csak félig-meddig évadzáró, viszont teljes mértékben a legnépesebb Pyrus rendezvény az évben. Sok minden szól mellette: a Tisza-tó szelíd, nincsenek benne kiszámíthatatlan áramlások, sodrások, ellenben jócskán akadnak szép részek: eldugott ösvények az erdőben, a nádasban, a tavakon pedig hatalmas vízitök-, tündérfátyol-mezők. Ősszel pedig különösen szép a környék, ráadásul a csapatnak van valami időjárásfelelőse is: én eddig az utolsó négy alkalommal voltam, mindig október körül találkoztunk – és mindig remek őszi időt fogtunk ki. Akkor is, ha előtte egy hétig szakadt az eső, utána pedig hóviharral tört be az orkán, erre a hétvégére mindig langyos, álmos őszi idő köszöntött be.
Mondanom sem kell, most is ez történt. Egy hete bújtuk az időjárás-jelentéseket, terveztük meg a fellépő ruhákat (lycra felső, nem, polár, a francba, kell még a dzseki is… no nézd már, most meg azt írják, elég lesz egy rövidujjú póló is), végül két napra elvittük az egész ruhatárat (kocsi csomagtartója bőröndökkel tele), aztán helyben válogattunk. 9.00: borult ég, hűvös levegő, esőszag. Nej felvette a dzsekijét. Én rizikóztam, csak egy hosszúujjú pólót kaptam magamra. 9.30: beültünk a kajakba. 9.35: Ezerrel kisütött a nap és nem is hagyta abba estig. Nej ebédig nyári mikulást játszott.

Ja, hogy miért félig-meddig évadzáró? Nem túl bonyolult: a csapatban egyre több a téliesített kajakos. Jövő hétvégére is van egy tervezett túránk, ötletekkel meg egyébként is tele a padlás (Gemenc, Balaton, Mosoni-Duna) és van esély arra is, hogy a két ünnep közötti budapesti lecsorgásból is hagyomány lesz. Szóval van, akinek tényleg szezonzáró, de egyre több kajakosnak már nem.
De mindettől függetlenül a Tisza melletti találkozó jó buli. Ez látszik is a létszámon: nem számoltam, csak fél füllel hallottam, hogy mintha 48 vízi egység lett volna, köztük néhány kettes kajak, sőt kenu is.

Előtte persze ungabunga bográcsolás, az udvar és a vizes blokk megszállása, sörök, borok, pálinkákok, sztorik. Hajnalig.

A kempingben, amikor az első ember odatelefonált szobát foglalni, korrektek voltak: figyelmeztettek, hogy szombaton esküvő is lesz, készüljünk arra, hogy esetleg hangosak lesznek. Én nagyjából ötödiknek telefonáltam oda és amikor engem is figyelmeztettek, akkor visszakérdeztem: és az esküvő résztvevői is tudnak arról, hogy félszáz jókedvű kajakos fogja megszállni a kempinget? Ezért, vagy nem, nem lehet tudni, mindenesetre az esküvő elmaradt. Lehet, hogy ezt még meg fogja egyszer köszönni a vőlegény.

A hosszúra nyúlt éjszakai program ellenére a reggeli indulás csak húsz percet csúszott. Nejjel megint el akartunk szökni a közös fotózásról, de kibabráltak velünk, most a vízben volt, kajakostól.

From Kajak

Szeretném felhívni a figyelmet a kép egyik érdekességére. Nem, a piros kajakban nem a Láthatatlan Evezős ül, hanem… szóval nem egyszerű. Amikor a panorámafotóhoz készítettem a képeket, akkor a piros kajakban ülő személy elkövette a hibát, hogy evezett. Azaz az egyik képen jobbról lefelé állt a lapátja, a másikon viszont balról lefelé. Az MS Photo Gallery szoftver, amelyikkel össze szoktam ragasztani a darabokat, ezt a dilemmát úgy oldotta meg, hogy szegény Károlyt nemes egyszerűséggel leretusálta a képről. De szószerint, vegyük észre, hogy még hátteret is extrapolált a leszedett tartalom helyett. Ügyes.

From Kajak

A horgászverseny miatt némi vargabetűvel indultunk. Két csapatra oszoltunk, az egyikben a lassabb tempójú kajakosok mentek, a másikban a gyorsabbak. Az első csoport rövidebb délelőtti távot kapott, hogy majd a déli pihenőhöz egyszerre érjünk. Ez percre pontosan meg is történt, habár… szóval a gyorsabb csoport olyan terepen ment, ahol nem igazán jött ki a sebességkülönbség, illetve egy csomóan nem akartak száguldozni. A lassabb csoport viszont bement mindenféle eldugott ágakba, sőt, az eldugott ágakból nyíló istentelenül eldugott ágakba is, így lett az a vége, hogy este a két csoport GPS kütyüi száz méterre pontosan ugyanazt az értéket mutatták, ráadásul, mint írtam is, a pihenőhöz is egyszerre érkeztünk. De legalább jól meg volt szervezve.

From Kajak

A pihenő a poroszlói kikötőben volt, immár mondhatni rendszeres jelleggel. Azért úgy elképzelem, hogy ott van az a magányos kávéautomata az elhanyagolt kioszk alatt, a szél egykedvűen görgeti a parton a sulymokat, a büfésnéni pedig már sokadjára rendezi át azt a tíz doboz kólát és tíz doboz borsodit a hűtőben, hogy legalább történjen már valami, aztán egyszer csak beesik ötven ember és még a lakóautók tetejére is kajakokat cuccolnak ki a vízből, kifosztják a kávéautomatát, púposra pakolják a tojtojt, majd amilyen váratlanul érkeztek, olyan váratlanul el is tűnnek. Aztán egy évig megint nem jár kajak a környéken.

From Kajak
From Kajak

Délután még belefért egy kis csalingázás, majd a VI-os öblítőcsatornán ki a Tiszára, onnan a VIII-as öblítőcsatornán meg be Tiszafüredre. 26 km, ezzel mindenki maradéktalanul meg volt elégedve, még az aprókölykök is.

From Kajak

Menetközben nem nagyon fényképeztem. Addig oké, hogy a kettős vízhatlan zsák végre védi a fényképezőgépet, másfelől viszont mire előcsomagolom, fényképezek, majd visszacsomagolom, a teljes mezőny lebukik a horizont mögött. Így az összes kép gyakorlatilag álló pozícióból készült, vagy vízen, vagy parton történő pihenők közben. Hamarosan előkerülnek a többiek képei is, azokból biztosan fogok még mazsolázni egy későbbi írásban. Egyelőre legyen elég most a tracking log: remekül látható, hogy megint a romantikus, egyben meglehetősen szűk átjárón küzdöttük át magunkat a Nagy Morotvába, onnan a Szartos, aztán egy gyors, balatoni tempójú evezés a poroszlói kikötőig, ebédszünet, majd végig a Csapó Tiszán, Szilas fok, egy nagyon fura kilátó – nekem legalábbis bizarr, ha egy kilátó olyan erdőben van, ahol a sűrűn körülvevő fák kétszer-háromszor magasabbak nála, de biztos jól lehet látni a mókusok oduját – innen pedig a korábban említett öblítő csatornákon keresztül csorogtunk haza. Én még erősítettem az evezőgyilkos hírnevemen, lévén kiesett a lapátom tolla… de ilyesmi mindenkivel előfordulhat.

A programfüzet szerint aznapra volt még egy gyorsulási verseny is, aki érzett még némi fölös energiát, az egy száz méteres darabon gyűrhette fel maga alatt a vízet.

Pakolás, cuccolás, átöltözés. Zuhanyzás után kerestem egy eldugott sarkot, ahová ki tudok ülni a szivarommal, ahol nem zavarok senkit a füstöléssel – erre pont ott tört ki a sütés-főzés. Nem tudom, de időnként borzasztóan tapintatlanok tudnak lenni az emberek: bele sem gondolnak, milyen zavaró lehet egy léhűtési céllal félrevonuló ember számára a hirtelen körülötte támadt sürgés-forgás. A méretekről elég, ha annyit mondok, hogy két bogrács, egy tárcsa, egy gázos tűzhely és egy kemping gázfőző dolgozott egymás mellett, jókora személyzettel. Sötétedés után simán kijöhetett volna egy stáb középkori konyhajelenetet filmezni valamilyen kosztümös filmbe.

Vasárnap reggel már nem bíztuk a véletlenre, 7.05-kor elhangzott a megrendelt zenedarab (Ébresztő Lábasra és Alumínium Kanálra, Köchel-jegyzék K.922, aki kérdez: Czigány György). Mi is felkeltünk, habár a kilenc órára kitűzött túraindulásban már nem voltunk érintettek: Nejt várta az otthon. És a munka. Én pedig kíváncsi voltam, hogyan néz ki hétvégén a lakás, hiszen olyan rég nem láttam már.

From Kajak

Még integettünk a távolodó kajakok felé, aztán minden különösebb cifrázás nélkül hazautaztunk.

Melléklet:
Mivel úgy tűnik, ez a szezonzáró kezd hagyománnyá beégni, gondoltam, összeszedem, hogyan is fajultak idáig a dolgok.

  • 2007: Az első alkalom. Ekkor még csak 6-7 ember ment le ősszel a Tiszára, köztük a méltóságos fórumalapítónk is. Tetszett nekik a hely, megbeszélték, hogy jövőre is eljönnek. Itt jelent meg először anyagi mivoltában a pyrus.
  • 2008: Ekkor már ott sertepertéltem én is a fórumban, de ezen a hétvégén családi kiránduláson voltunk Veszprémben. Ilyen szempontból nem volt túl szerencsés a rendezvény, sok embert érdekelt volna, de soknak közülük más programja volt, így maradt az 5-10 fős létszám.
  • 2009: Ebben az évben már több ember jött, köztük mi is Nejjel. Ekkor még az esküvő nyert, csak a hátsó traktus eldugott faházaiban kaptunk szállást. Viszont közel voltunk a tűzrakó helyhez és ezt ki is használtuk. András ekkor gyűjtötte be a venyigéket, melyekből azóta kajak lett. Részletesebben itt.
  • 2010: Ugrásszerű létszámnövekedés. Sikerült kibérelnünk a kőház felső szintjét, szabadtéri főzőcskézés helyett itt alakult ki a közösségi helyiség. Ekkor még volt arról vita, hogy a szezonzáró évenként máshol legyen. Részletesebben itt.
  • 2011: Még mindig tudott növekedni a létszám. Én passzív túrázóként jöttem le, a kerékpáros baleset miatt evezni nem tudtam, de kajakot hoztam, másnak kölcsönbe. Ekkor már végképp eldőlt, hogy mind a helyszín, mind az időpont fix. Részletesebben itt.
  • 2012: Ez a mostani. Megint találkozhattunk néhány új arccal. Immár mi nyomtuk le az esküvőt. A rituálék is kezdenek kialakulni: habár a szállás a kőépületben van, de ott max. a közös reggeli történik, minden más hátul, a tűzrakó helynél. (Gondolom, rossz időben ez változik, de ha az időjárásfelelős figyel, akkor nincs rossz idő.)

[Update]
Igen, tudok számolni, ez hat rendezvény, miközben a címben meg az 5-ös szám szerepel. A magyarázat egyszerű: rosszul tudtam, 2007-ben volt az első… viszont pont a címben nem illik publikálás után javítani.

Linkek:

This entry was posted in Kajak.

9 thoughts on “5. Pyrus Évadzáró Tiszafüred

  1. Ezeknél a kajakos írásoknál mindig előjön ez a fényképezőgépet megvédeni a víztől probléma. Én a helyedbe vennék egy kis kalandálló gépet. Nem egy tükörreflexes gépek ezek, de a célnak szerintem megfelelő. Nem kellene állandóan becsomagolni és rettegni, mikor ázik el.

  2. Egy időben komolyan gondolkodtam egyen, hosszú agyalásokon ki is választottam egy vízállóbb fajtát, aztán egy ismerős korábban vett egyet, majd lebeszélt róla. (A kalandállóság a tükörreflexesnél nagyjából megvan, a táskája bírja az ütést és az esőt… csak a többórás vízbenázást nem.)
    Most úgy vagyok vele, hogy viszem a tükörreflexest (a mostani csomagolása már jó, igaz, lassú az elérése), a gyors képekhez meg ott van a mobiltelefon. (Ez se vízálló, de valamivel egyszerűbb helyen van.)
    Az ideális megoldás mindenképpen a két gép lenne: a magam részéről, ahol csak lehet, a tükörreflexest preferálom, de vannak olyan viszonyok a vízen, amikor szóba sem jöhet – ilyenkor jönne képbe a vízálló masina. De ez utóbbira még nem találtam meg a “még olcsó, de már jó” megoldást.

  3. könnyesre röhögtük magunkat a beszámolón, jó volt más szemszögből újraélni, köszönet érte

    a történeti hűség kedvéért meg kell jegyezni, hogy 2007 volt az első évadzáró éve, tehát ez a 6. volt már. a kajakos fórumon úgy 2100-2200 körül voltak az élménybeszámolók

  4. Hoppá. Tényleg. Visszaolvastam és meaculpa. 1867 körül kerül elő az ötlet, de igazából 1950 körül indul be a szervezés, még 2007-ben. Sajnos pont a címben már nem illik javítani, de a következőnél majd legfeljebb kettőt ugrok a számozásban.

  5. @JoeP /4./: Én is utánakerestem a könyvekben! Már Deák elméjében fogant az ötlet, a szevezés csak az I. 5-éves tervben indulhatott meg, de csak az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében valósult meg. :)

  6. A 3780-as fotód szemléletesen megmutatja milyen az amikor 4, egymástól független, külön-külön szervezett vizitúrázó csoport, véletlenül ugyanonnan indul.
    …ennek vajon mekkora a statisztikai esélye? :)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *