Az éjszaka elnyelt
Homlokon csókolt és betakart.
Jó itt, hogy fekszem, most csend van
De valaki ideszart.

Alvin és a Mókusok: Bejött az élet

Elolvastam ezt az index cikket és csak meredtem szótlanul a monitorra. (Persze, miután rákerestem, hogy ez a hanta vírus nem egy média hack-e véletlenül?)
De nem.
Nem tudom, jártál-e már úgy, hogy van a világnak egy paradicsomi szeglete és te megfogadod, hogy ha a fene fenét eszik is, de oda még visszamész egyszer? Aztán váratlanul jön a hír, hogy az a szegelet elromlott.

From MiVanVelem

2008-ban voltunk Attilával pár napot, pont ebben a Curry Village kempingben aludtunk. Első éjszaka meglehetősen rosszul, mert nem tudtuk, milyen vadállat akarja ránktörni a falat – aztán kiderült, hogy csak az egerek támadnak, minden résen. Akkor jót nevettünk rajta – most meg ezek az egerek fertőzték el azt a gyönyörű táborhelyet.
Amikor csavarogtunk, én szó nélkül szopogattam a jégcsapokat, ettem a havat, Attila pedig ivott a patakból. (Én azért ennyire nem voltam bátor.)
Hát, ennek vége. Ha visszamennék, úgy, ahogy eredetileg terveztem, hogy sátor, kalóriabomba kaják (medvebiztos kiszerelésben) és napokig belevesznék a vadonba (ahogy John Muir is tette), az már nem lenne az igazi: cipelhetném a víztisztító berendezést, feltéve, hogy az kipucolja ezt a virnyákot, mert ha nem, akkor marad a forralás. És ne ülj le a földre, mert nedves lesz a nadrágod és lehet, hogy már az is elég. Illúzióromboló macera.

Oké, nem mintha mostanában annyira fenyegetne a veszély, hogy lesz pénzem visszamenni… de akkor se jó, ha az embernek korrodeálják az álmait.