Erővel olvasni

Nem olyan egyszerű manapság. Nem is illik az életritmusunkhoz. Pedig… aki leírta, lehet, mondani akart valami pluszt is.

Olvasom Márai egyik kései naplóját. Shakespeare öregkori drámájából, a Vihar-ból idéz egy sort: “We are such stuff as dreams are made of…“. Automatikusan fordítom, de a nyers szöveg már megformálódni sem tud a fejemben, egyből kiüti egy másik idézet: “és mi oly anyagból vagyunk, mint álmaink“. Ez bizony ugyanaz. Müller Péter (Bródy János?) a Doktor Herz egyik bárgyú kis dalocskájában odaszúrt egyet. Azt mondta, hogy dúdold csak barátom, hogy “egyszer volt, hol nem volt…” de énbennem is ott van minden remény és keserűség, ami Prosperoban is ott volt, amikor úgy döntött, hogy fellebbenti a fátylat: “Olyanok vagyunk mi is, mint Az álmok anyagja”. Aztán lehet, hogy lesz, aki érti.
De most nem is ez a lényeg, hogy eljut-e a szerző kódolt üzenete a nézőkhöz. Hanem az, hogy ezek szerint az illető tud erővel olvasni. Elolvas egy Shakespeare drámát. Nem csak átfut rajta, hanem egy ilyen, első olvasatra tényleg nem túl mély mondat meg is ragad benne. És persze igaza van: ha elkezdjük boncolni a mondatot, úgy el tudunk veszni benne, hogy ki sem találunk. De ehhez észre kellett venni.
Szeretnék ilyen erővel olvasni tudni én is. Hogy egy odavetett fél mondatból akár egy egész estés musicalt írjak.

ps.
A bejegyzés eredeti megírása után voltam egy temetésen. A sok öltönyös, kosztümös ember között volt egy, akin csak egy nadrág és egy piszkosfehér póló volt, egy felirattal: Einstürzende Neubauten: Silent Is Sexy. Első ránézésre azt lehetett volna gondolni, hogy ez egy tiszteletlen alak, és lehet, hogy néhányan így is gondolták. De ők valószínűleg nem ismerték az együttest és nem ismerték ezt a videót.
Az élet tele van rejtett utalásokkal és csak úgy érthetjük meg, ha erővel, figyelemmel olvassuk.

6 thoughts on “Erővel olvasni

  1. Újabb gyöngyszem példa arra,hogy szavakat hányféle képpen lehet értelmezni.Az erő nekem erőltetett az olvasás kapcsán.De lehet ,hogy figyelmetlen voltam:-)

  2. Behozhatatlan hiányosságaim újabb bizonyítéka:-((Bár továbbra is fenntartom a fentieket,”minden szót, egymás után” nekem nem megy,sose ment.De még mehet:-))

  3. Igen-igen! Osztatlan figyelem és fókusz az olvasmány tárgyának. És a másik fontos dolog : A kritikus olvasó. (nem a szakma hanem az igazi)

    “Erővel olvasni. Néha nagyobb erővel olvasni, mint amilyen erővel az írás készült. Áhítattal, szenvedéllyel, figyelemmel és kérlelhetetlenül olvasni.

    Az író fecseghet; de te olvass szűkszavúan. Minden szót, egymás után, előre és hátra hallgatódzva a könyvben, látva a nyomokat, melyek a sűrűbe vezetnek, figyelni a titkos jeladásokra, melyeket a könyv írója talán elmulasztott észlelni, mikor előrehaladt műve rengetegében.

    Soha nem olvasni fitymálva, mellékesen, mint akit egy isteni lakomára hívtak, s csak a villa hegyével turkál az ételekben.

    Elegánsan olvasni, nagylelkűen. Úgy olvasni, mintha a siralomházban olvasnád az utolsó könyvet, melyet még beadott celládba a porkoláb. Életre-halálra olvasni, mert ez a legnagyobb, az emberi ajándék.

    Gondold meg, hogy csak az ember olvas.”

    (Márai Sándor: Füves könyv. Helikon Kiadó, 2000. 36-37. oldal.)

    Pár éve olvastam egy német fasziról, aki reggelente több száz (talán ötszáz) rss feed-et néz meg, majd osztja meg ami szerinte érdekes. Feje jobbra – balra jár, gyorsolvas Ránéz a cimre, harmadik sor, tizedik sor, van -e kép ? – és dönt. Borzasztó ! A másik véglet : Van hogy négy-öt sort, vagy éppen pár szót ízlelgetünk már évek óta. De akkor inkább ez mint a gyors-rss-olvasó-német-faszi.

  4. @Hvala: Én annyira nem érzem erőltetettnek. A magam részéről többször jártam már úgy szakszöveggel, hogy olvastam, olvastam… de az istennek sem értettem, mit is írnak. A szavak külön még csak-csak, de a mondatok értelme nem jött át. Aztán a sokadik olvasásra mintha elkezdtek volna csikorogni a fejemben a fogaskerekek és egyszer csak összeállt, mit akart mondani a szöveg.
    Persze szakszövegnél ez az erőlködés kötelező, mivel ha nem jól értem meg, akkor elkonfigurálom és elfüstöl az izé… viszont szépirodalomnál az emberek hajlamosak az ilyen részeket átugrani. Nem értettem meg? Biztosan nem is lehet fontos. Az ilyen esetekre gondolt Márai, amikor azt mondta, hogy olvasni erővel kell: erő kell ahhoz, hogy rákényszerítsd magadat arra, hogy nem megyünk addig tovább, amíg az adott kifejezés/mondat/bekezdés pontos értelme össze nem állt.

  5. Ezt még meg szerettem volna mutatni, pár éve olvastam Eszterházy Péternek “A szabadság nehéz mámora” című összegyűjtött írásokat tartalmazó könyvében. A harmadik lesz a kis irások közül: “Ein Mezol”. Arról, hogy milyen is a kritikus olvasó, a hardcore olvasó, (az igazi olvasó?) Meg, hogy az írónak sem mindegy ki az a néhány ember aki igazán olvassa. ( Eszterházy Péter egy német könyvesboltban – suttyomban – arra lesz figyelmes, hogy a belépő német vásárló kérdi, megjött -e már, a magyar könyv amit rendelt. )

    http://dia.pool.pim.hu/html/muvek/ESTERHAZY/esterhazy00366/esterhazy00379_o/esterhazy00379_o.html

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *