A tíz éves kislány és a tizennyolc éves bátyja fürödni akartak a Soroksári Dunában. Nem olyan nagyon, de a nagy kánikulában jól esett volna nekik a hűs víz. Lementek a szigetszentmiklósi tanösvény alsó végébe, a valamikori régi strand helyére. Itt sokáig lapos a víz, kavicsos a part.
A fiú derékig ment be, ekkor a kislánynak már a karjáig ért a víz. Aztán a fiún kitört egy epilepsziaroham, összecsuklott. A kislány elkapta a kezét, próbálta kihúzni a partra, de nem bírt a nagy testtel. Végül kicsúszott a keze a kezéből és a bátyját elnyelte a víz. Ekkor kezdett el segítségért kiabálni.

***************************

Azon ritka hétvége volt, amikor Barna is itthon volt, sőt, mi több, rá is ért. Azt találtuk ki, hogy leevezünk Majosházáig, meg vissza, ez olyan 25 kilométer, még lassú evezgetéssel is öt óra. Kellemes családi program.
Negyed tizenkettő után valamivel indultunk el Dunaharasztiból. Barnával eveztünk elől és mindenfélékről beszélgettünk. Nej olyan 30-40 méterrel lemaradva jött utánunk.
Valahol a szigetszentmiklósi kikötő után láttuk, hogy két gyerek birkózik a vízben.
– Bátor emberek – szóltam oda Barnának – Én ebben a szennyezett vízben semmi pénzért sem fürödnék.
Aztán mentünk tovább. Még hallottam, hogy az egyik gyerek segítségért kiált, de nem vettem komolyan. Birkóznak, ökörködnek.
Amit komolyan vettem, az Nej kiabálása volt. Ő pont annyival jött mögöttünk, hogy látta, a kislány nem ökörködésből kiabál segítségért.
Partra eveztünk. Barnával ketten beleugrottunk a vízbe, kerestük az elsüllyedt kisgyereket. Mert ekkor még azt hittük, hogy valami kicsi süllyedt el. Nej közben próbálta kifaggatni a kislányt, hogy mi történt, egyáltalán hol vagyunk. Közben hívta a mentőket. Kábé félóra múlva ért ki mindenki, mentők, rendőrök, tűzoltók. Az egyik tűzoltó már felvette a búvárfelszerelést, a másik anélkül próbált néhány vakmerülést. Így akadt bele a keze a fiú lábába.
Végigvártuk, amíg a mentősök vagy negyedórán keresztül minden módon és minden eszközzel megpróbálták újraéleszteni az akkor már közel 40 perce víz alatt lévő szerencsétlent. Végigvártuk, mire kiértek a helyszínelők. Megvártuk, mire kiért a fiú anyja. Végigvártuk az anyai fájdalom leírhatatlan kitörését. Végigvártuk, míg a helyszínelők rögzítettek mindent és alaposan kifaggattak minket is. És csak utána engedtek utunkra. Természetesen nem mentünk már sehová, visszafordultunk a csónakházhoz.

Nem tudom, ki volt, nem tudom, hogyan élt… de nyugodjék békében.

 
Fürdés közben a Dunába fulladt egy fiatalember a szigetszentmiklósi tanösvény közelében vasárnap dél körül – közölte a Pest megyei katasztrófavédelem az MTI-vel.
A fürdőzők jelezték, hogy egy férfi elmerült a folyóban. A szigetszentmiklósi tűzoltók rohamcsónakkal a keresésére indultak, meg is találták, s a partra vitték. Újraélesztését azonnal megkezdték, azonban a férfi meghalt.

– Index –