Emigráns orosz könyve, amely beszámol a szovjet társadalom belső, mindennapos erkölcséről. Azt mondja, amit sokan, akik nem hallomásból ismerik, hanem belülről élték meg ezt a rendszert: előadja a korruptságot, amely áthat mindent, hivatalt és magánéletet, bizonygatja az intézményesített rablást és tolvajlást; a feltétlen, pőre cinizmust, ahogyan állást, pozíciót pénzért osztogatnak; a fegyőr és a fogoly összjátékát – és az emberek tökéletes közönyét minden iránt, ami más, mint a pillanatnyi anyagi lehetőség.

Hasonlót mond egy látogató, aki Magyarországon járt: szerinte az embereket most már elsőrendűen csak az érdekli, hogyan lehet megjavítani a mindennapos életlehetőségeket – politika, világnézet, mindez közömbös számukra. Egy társadalomban, ahol az egyénnek nincs módja és joga részt venni a közös tervezésben, ahol megparancsolják számára, hogyan éljen, mit higgyen, mit mondjon, olvasson – elkövetkezik a fásult közöny ideje, amikor az emberek már nem várnak semmit, nem félnek semmitől, csak a mindennapot akarják élvezhetőbb formában túlélni.

– Márai Sándor: Napló, 1975 –