Day: June 18, 2012

Ezt a dalt dúdolgattam ma egész nap. 28 fok. Árnyékban. Barátaim, gyertek ki hozzánk, ma egész nap 38 fokot mutatott a hőmérő a teraszon. Árnyékban. Tenger ugyan nincs, de igény esetén slággal bárkit lelocsolok.
Nem gondoltam volna, de eljutottam odáig, hogy örültem a szélnek, még akkor is, amikor jelentősen megnehezítette a szivar adekvát kezelését.

A múlt héten valamiért bele akartam nézni egy videókazettába és ekkor szembesültem vele, hogy a videómagnónk az elmúlt négy év során valamikor megdöglött. Azért négy év, mert kábé azóta nem jutott eszébe senkinek, hogy bekapcsolja ezt az idejétmúlt jószágot. Nyilván újat már nem fogunk venni (már régen is húztam a számat miatta, ez a dög 48e forint volt), így viszont megszabadultunk egy nagy lelki tehertől, nem nekünk kell kimondani a fatvát a videókazettákra, maga a technika tette lehetetlenné a használatukat. Azaz felszabadult az a szekrény, ahol eddig a kazettákat tároltuk, és végre lett helyük a cédrusdobozkáimnak.
Igenám, de hová tegyem? Felmásztam a padlásra (ötezer fok), szétnéztem… és egy sarokban megtaláltam a családi őstörténet bőröndjeit. Jó 30 évvel ezelőtt ezekkel költözködtem minden évben Veszprémbe, nyaranta meg haza, Egerbe. És akkor ezek a bőröndök már igencsak középkorúak voltak, hiszen korábban ezekkel jártuk a világot, legalábbis a kelet-európai felét. (Megjegyzem, még emlékszem rá, amikor ezek a bőröndök voltak az _új_ bőröndök, és egy ideig nekem a _régi_ bőröndök jártak. De ez már történelem, az is lehet, hogy azoknak a bélései alatt még janicsárok rejtőztek.)
Az ötlet adta magát: pakoljuk bele a 40 éves bőröndökbe a 20 éves videókazettákat, zárjuk le, amilyen jól csak lehet, aztán hadd menjenek fel a padlásra. Talán 20 év múlva megtalálja egy unoka és gyönyörködik ezekben az ismeretlen és felfoghatatlan műanyagdobozokban. (“Azt meséld el még egyszer Nagyapa, amikor kihúztad a mágneses szalagot és celluxszal megragasztottad!”)