A fáradtság anatómiája

Amikor felkelsz reggel és már a szemed is alig akar kinyílni. A tudatod kiadja a parancsot, hogy szem, nyílj ki… de a monitorbámulástól gyulladásközeli szem levet eresztett, amitől összeragadt az egész, és nem, az istennek sem akar rendesen kinyílni. Persze teljesen felesleges is, hiszen az ágytól a klotyiig becsukott szemmel is ki lehet találni, aztán egy arcmosás megold mindent. A reggeli után a vizespohár kávé pedig fel is ébreszti ott mélyben a tudatot. Habár a szomorú, reménytelen fáradtság úgy veszi körül az ébredező tudatot, mint az ökörszem tésztája a túrót, de azért működik a dolog. Sűrű felhőként ott lebeg körben a fáradtság, de a tudat közben magához tér, teszi a dolgát, tudod, mit csinálsz, átlátsz problémákat, le tudod írni a világosságokat gyújtó mondatokat, szóval látszólag minden rendben van… de nem tudod nem észrevenni a körben lebegő szomorú, reménytelen fáradtságot.

**-*-*-***-**-*-*-*-*-*-*-*-**-

Aztán az első éjszaka, ami után nem kell korán kelned. Időnként felriadsz, ránézel az ébresztőórára, megnyugvással realizálod, hogy nem, nem fog csörögni, tehát nyugodtan átfordulhatsz a másik oldaladra. Olyan az egész, mint amikor találsz egy ismeretlen pénztárcát és sorban belenézel a zsebeibe, ahol egyik pénzköteg hever a másik után és te felsóhajtasz, istenem, milyen gazdag vagyok!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *