Day: June 15, 2012

Amikor felkelsz reggel és már a szemed is alig akar kinyílni. A tudatod kiadja a parancsot, hogy szem, nyílj ki… de a monitorbámulástól gyulladásközeli szem levet eresztett, amitől összeragadt az egész, és nem, az istennek sem akar rendesen kinyílni. Persze teljesen felesleges is, hiszen az ágytól a klotyiig becsukott szemmel is ki lehet találni, aztán egy arcmosás megold mindent. A reggeli után a vizespohár kávé pedig fel is ébreszti ott mélyben a tudatot. Habár a szomorú, reménytelen fáradtság úgy veszi körül az ébredező tudatot, mint az ökörszem tésztája a túrót, de azért működik a dolog. Sűrű felhőként ott lebeg körben a fáradtság, de a tudat közben magához tér, teszi a dolgát, tudod, mit csinálsz, átlátsz problémákat, le tudod írni a világosságokat gyújtó mondatokat, szóval látszólag minden rendben van… de nem tudod nem észrevenni a körben lebegő szomorú, reménytelen fáradtságot.

**-*-*-***-**-*-*-*-*-*-*-*-**-

Aztán az első éjszaka, ami után nem kell korán kelned. Időnként felriadsz, ránézel az ébresztőórára, megnyugvással realizálod, hogy nem, nem fog csörögni, tehát nyugodtan átfordulhatsz a másik oldaladra. Olyan az egész, mint amikor találsz egy ismeretlen pénztárcát és sorban belenézel a zsebeibe, ahol egyik pénzköteg hever a másik után és te felsóhajtasz, istenem, milyen gazdag vagyok!

Teraszon üldögéltem, egy hosszú, hajtós időszak vége felé. Eleinte játszogattam az új telcsimmel, aztán olvasgattam. Márai naplót, naná. Aztán hirtelen nagyon világosan láttam a jövőnket. Európa megint nem fogja tudni kezelni a problémáit. A rendszerbe bele van kódolva a sikertelenség. Ugyanúgy nem fogja tudni megoldani a rendszerszintű problémákat, mint ahogy a Népszövetség sem tudta anno. Csak most nem fog jönni egy világháború, hogy letörölje a táblát. Most anarchia fog jönni. Az EU össze fog szűkülni egy magra, a periféria pedig anarchiába süllyed. Nem lesz munka, nem lesz pénz. Ellenőrizetlen fegyveres csoportok fognak garázdálkodni, a legerősebb bűnszövetkezet az állam lesz. Bármilyen fura is, de jelenleg az utolsó arany békeéveket éljük. Nem is lehet a szituációval mit kezdeni: gyűjtsük az élményeket, igyunk finom borokat, szívjunk finom szivarokat és tegyük rendbe az egészségügyi problémáinkat, amíg megtehetjük. Aztán lesz, ami lesz. Nekem már nem jut sok időm abban az új világban, de van még feladat: a gyerekeket kell valahogy rávenni, hogy építsenek ki menekülési útvonalakat a világnak olyan tájaira, melyekre nem vár akkora züllés, mint erre az országra, erre a régióra.