Új kütyü a házban. Végre. Évek óta álmodozok egy túrázási célú, masszív, ütés- és vízálló GPS-ről, de eddig mindig volt valami, ami beelőzte. (Elméletileg most is lenne, fél éve neszkafézok, mert nincs normális kávéfőzőnk, de megkötöttem magamat: hamarosan indul a bringa- és a kajakszezon, aztán ősszel a kirándulós szezon, ezeknek már nem akarok tájékozatlanul nekimenni.) Nos, ennek vége, megvettem, itt van, innentől már nem kell agyongyötört térképekkel vándorolnom, széllel bírkózva ki és behajtogatnom. (A térképeket ettől persze még nem dobom ki, tervezni sokkal jobbak. De barangolni, már nem.)
A kezdeti bénázásokat most hagyjuk, azokról úgyis lesz egy sokkal kockább írás. Szombaton jutottam oda, hogy már kezdtem kiismerni magam a technikában, gyorsan el is bringáztam vele egy körre. Közben kétszer eláztam, szóval jelentem, a vízállóság stimmel.

From Segédlet

És igen, mostantól már nem nekem kell a Google Earth-ben emlékezetből megrajzolnom, merre is jártunk (“Várjunk csak, ezen a sarkon most jobbra, vagy balra fordultunk, egyáltalán ezen a sarkon fordultunk vagy a másikon?”), hanem track letölt, megjelenít. Ennyi. Fentebb a Mapsource alkalmazásban látszik az út, de van Google Earth kimenet is.

Aztán ha már így belelendültem, nehogy már kajakon ne teszteljem le. Ez az év úgyis tragikusan gyengére sikerült eddig, a szigetközi vizitúrán kívül nem voltam sehol, ami egyszerűen felfoghatatlan. (Ez sajnos érzékelhető is a vízbiztonságon, a tenyerem érzékenységén, na meg a gyors kifáradáson.) Tehát vasárnap összeszedtük a felszerelést, a kajakok felugrottak a tetőcsomagtartóra, irány Budakalász. Az akciót megpróbáltam összekötni a fényképezőgép vízhatlan csomagolásának egyik tesztjével, persze nem a gépet csomagoltam be, hanem gombóccá gyúrt újságpapírokat. Az eredmény szomorú lett, egész egyszerűen itthon nem lehet tengeri körülményeket modellezni. Szentendre alatt volt egy alacsony, viszonylag erős áramlású szakasz, na ott voltak hullámok, de csak 10 méteren keresztül. A teszt lényege viszont pont az lett volna, hogy a tartósan hullámátcsapásoknak kitett kettős vízhatlan zsák hogyan viselkedik.

From Kajak

De a GPS remekül vizsgázott. Már eleve, nézz rá a fényképre, nekem eddig is tetszett a kajak cockpit-je, de így, műszerfallal lett igazán dögös. Persze gyakorlati előnye is van, ha a túra dashboard-ot teszem ki rá, akkor egyből látom, hogy mely evezési technikákkal haladok és melyekkel szuttyogok.

From Kajak

Erre a képre különösen büszke vagyok. A távolságból látható, hogy még felfelé megyünk, viszont a maximális sebességet sikerült feltornáznom 10,4 káemhára. Mindezt még formán kívül, egy teszkógazdaságos evezőlapáttal. Sokkal jobban örültem ennek a számnak, mint a lefelé beállított 13,2 kmh értéknek. Hiszen az utóbbi azért csak lejtős pályán született, míg az előbbi hegynek fel. (A kerékpáros statisztikát meg elfelejtettem lefényképezni, pedig ott is rá lehetett volna csodálkozni egy 47 kmh feletti maximális értékre.)

Sajnos a bringázáshoz hasonlóan a kajakra sem volt sok időnk, így Szentendrénél visszafordultunk. Így is lapátoltunk 13 kilométert, vasárnap délutáni programnak teljesen jó volt. A változatosság kedvéért ezt a track-et már átdobtam a Google Earth-be. Imhol.

From Segédlet

Úgy gondolom, eddig is elég alaposan dokumentált túráink voltak… de innentől minden csavargás, lett légyen az erdőben, hegyekben, kerékpárral, gyalog, vagy tengeren, folyókban kajakkal, vagy egyszerűen csak csavargás egy városban, minden trekkelhető, megjeleníthető, elmenthető. Hogy ez jó-e, azt még nem tudom, de a lehetőség megvan rá.

És még valami. Ahogy Zaphood Beeblebrox megtette, hogy agyának egy részét elmentette, hogy egy esetleges agymosás után vissza tudjon állni a korábbi állapotra, úgy jártam én is. Korábban állandóan bennem volt a mehetnék, de ez mostanában elsorvadt. Nem véletlenül voltam olyan keveset idén a vizen. Ha akarok menni, akkor úgyis megyek. De mostanában nem akartam. Túl sokat az sem segített, hogy sejtem az okokat – attól a mehetnék még nem éled fel. Viszont az izgetésért-mozgatásért felelős kukacot sikerült átplántálnom Nejbe, aki zsennyegett, rágta a fülemet, menni akart. Vasárnap nem győztem keresni a kifogásokat, hogy miért ne menjünk mégse, de sehogyan sem tudtam meggyőzni. Így elmentünk. A gyógyszer működött, átbillentem, jól éreztem magamat és már megint ott vagyok, hogy el se tudom képzelni, hogy ne menjek neki a nagyvilágnak, amint lehetőségem adódik rá.