Terasz, olvasgatás. Csendesen esik az eső. Kialszik a szivarom. Bedobok valamit könyvjelzőként a könyvbe, leteszem az asztalra, leveszem az olvasószemüveget, leverem a hamut, keresem az öngyújtót – és égen-földön nincs.
Naná, azt tettem bele könyvjelzőként a könyvbe.
Szeretem, amikor ennyire nem vagyok itt, a valóságban.