Nos, ezt a hétvégét elég rossz tempóban vettem. Péntek este kertiparti volt eggyel arrébb… és nekem is kedvem támadt egyhez. Nejjel meg is beszéltük, hogy semmi extra, pácolgatni már nincs idő, veszünk boltban ilyen grill eztaztmegamazt, aztán szombat késő délután kiülünk a teraszra, éppen nemrég töltöttem fel a borhűtőt, beszélgetünk, lazítunk. (Az ifjúságra egyébként is ráférne, így érettségi és záróvizsga előtt/között.) Igen, mondták a vacak időt, de csak szombat éjszakára.
Napközben pedig kertészkedtem. Bár úgy számoltam, hogy azért már hűvösebb lesz, de nem jött be. Sőt. 32 fokos melegben ástam a gödröket, dugdostam a töveket. Eltettem 10 ecetfát(1), egy japán birset meg egy orgonát.

(1) Torzsás ecetfából gyakorlatilag kimeríthetetlen készletekkel rendelkezem: a jó 20 éves fa hetente hoz 20-30 friss hajtást a gyepen. Ezeket vagy kiirtom, vagy ha rámjön a roham, akkor kiültetem házon kívülre. Ahonnan rendszeresen ellopják a megfogant példányokat.

Mondanom sem kell, időnként magamra is borítottam egy vödör vizet.
Nagyjából akkor borult be az ég, amikorra végeztem. És azelőtt kapott el minket a szélvihar, hogy Barna hazaért volna. A kertipartiból így lett egy szolíd közös filmnézés.
Éjjel megjött a várvavárt eső, így legalább a növényeim kaptak esélyt a túlélésre. Vasárnap délelőtt a szomorú, de száraz időben én is szomorúan néztem ki az ablakon: abszolút ideális volt minden a kertészkedéshez. Ehelyett maradt a punnyadás, délig csak olvasgattam az ágyban. Ebédre megsütöttük tepsiben a grillezni valókat, salátával így sem volt rossz.
Pár órával később kisütött a nap, én pedig a teraszon ücsörögve konstatáltam, hogy most meg a szomszédban vágtak bele egy grillpartiba.