Nagyon hosszú hajtáson vagyok túl, de ez nem lényeges. Miközben dolgoztam, Zappát hallgattam. Durván 110 lemezem van tőle, ezeket hallgattam végig. Háromszor. (Mondtam már, hogy hosszú hajtás volt?)
Ami nagy élmény volt – legalábbis a korai évekhez képest – hogy ha nem is tökéletesen pontosan, de nagyjából értettem, mit akar mondani. Zappa ugyanis rájött arra, hogy az elegendő lehet ugyan, hogy az embereket elringatja az a rezgés, ami a zenekarból jön – de miért ne csomagolna ebbe a rezgésbe mondanivalót is, különösen úgy, hogy az emberek, akik hallgatják, a zenéje miatt amúgyis rá vannak hangolódva? És ettől zseni a pacák: zenében valami olyasmit alkotott, melyet a rockzenészektől a kortárs zeneszerzőkig bárki elirigyelhetne tőle, de ő még fokozta ezt a szókimondó, fanyar, groteszk humorral bőven átitatott, mindemellett erősen közéleti töltésű szövegekkel is. Egészen egyszerűen, ebben a zenében benne van minden, amit zenével és zeneszöveggel el lehet mondani rólunk, meg a világról.
Music is the best. De a szöveg is számít.
2012. March 03. Saturday at 11:26
Én is nagyon szerettem Zappát, de ez az érzés az utolsó időben kissé lecsengett nálam – és pont azért, mert a szövegekre erősen odafigyelve végighallgattam az életműve nagy részét. Az a baj vele, hogy elképesztően intelligens, de ez azzal párosul, hogy nincs szíve. Mindenről és mindenkiről metszően szatirikus véleménye van, és nem szeret senkit – csak megsemmisítően cikiz. Jó lenne mellé egy ellenpólus – valaki, aki hasonlóan intelligens, ÉS pozitív energia árad belőle.
(Amúgy Zappa hatása nagyon erős, ez pl. abból is látszik, hogy még most is jelen időben beszélek róla, pedig már régen meghalt.)
2012. March 03. Saturday at 14:39
Ebben van valami. Ha ilyen volt a magánéletében is, akkor nem lehetett valami kellemes ember.
Én még nagyon messze állok attól, hogy pontosan megértsem az összes dalszövegét (a Florentine Pogen-nel pl. már évek óta küzdök, de nem megy), viszont amit megértettem, azok pont olyan cikizések voltak, melyeket én is megtettem volna a helyében. Ezért nem is érzem bántónak. Mármint én. Akit megcélzott… hát, az más téma.
(A halála után megjelent egy válogatás lemeze, “Megsértettem valakit?” címmel. Na, ezzel nagyot küzdhetett a szerkesztő, hogy melyik legyen az a 15 szám, mely végülis rákerült.)