Nagyon hosszú hajtáson vagyok túl, de ez nem lényeges. Miközben dolgoztam, Zappát hallgattam. Durván 110 lemezem van tőle, ezeket hallgattam végig. Háromszor. (Mondtam már, hogy hosszú hajtás volt?)
Ami nagy élmény volt – legalábbis a korai évekhez képest – hogy ha nem is tökéletesen pontosan, de nagyjából értettem, mit akar mondani. Zappa ugyanis rájött arra, hogy az elegendő lehet ugyan, hogy az embereket elringatja az a rezgés, ami a zenekarból jön – de miért ne csomagolna ebbe a rezgésbe mondanivalót is, különösen úgy, hogy az emberek, akik hallgatják, a zenéje miatt amúgyis rá vannak hangolódva? És ettől zseni a pacák: zenében valami olyasmit alkotott, melyet a rockzenészektől a kortárs zeneszerzőkig bárki elirigyelhetne tőle, de ő még fokozta ezt a szókimondó, fanyar, groteszk humorral bőven átitatott, mindemellett erősen közéleti töltésű szövegekkel is. Egészen egyszerűen, ebben a zenében benne van minden, amit zenével és zeneszöveggel el lehet mondani rólunk, meg a világról.

Music is the best. De a szöveg is számít.