A novella és a gyerek

Van valami hasonlóság egy irodalmi alkotás és egy gyerek között: mind a kettőről lehet beszélni – de a legtöbbször mélyen elhallgatjuk, hogyan készültek. Amikor középkorú, kissé már molett családnál vagyok vendégségben és szóba kerülnek a gyerekek, bejönnek a szobába, bemutatkoznak, esetleg beszélünk is pár szót, a hidegrázás tör rám, ahogy gonosz agyam bevetíti a képet, amint a két molett szülő pucéran gyömöszöli egymást. Ez bizony nem egy olyan kép, amelyről tudni szeretnénk, függetlenül attól, hogy ennek egészen biztosan meg kellett történnie, hiszen bizonyság rá a gyerek.
Na, ugyanilyen méltatlan dolog azzal foglalkozni, hogyan is készült el egy irodalmi alkotás. Zötyögő buszon az ötletek feljegyzése ceruzával egy noteszbe, metróról leszállva és elvonulva egy csendesebb zugba, ahol már rá lehet mondani az ötletet a mobiltelefonra, áthúzni és áthúzni és áthúzni, padláson, kopott, lyukas melegítőben, egy szál lógó villanykörte fényénél újra meg újra begépelni, aztán törölni… míg végül egy ihletett pillanatban összeállnak a mondatok, összeáll a struktúra. Aztán ha ez éppen egy üzleti megbeszélésen történt meg, akkor folyamatosan mondogatni elejétől a végéig az egészet, egészen addig, amíg valahol le nem lehet írni.

Ezek mind olyan dolgok, amelyekről jobb nem beszélni. Tessék a termékre figyelni, a többi nem lényeges.

One thought on “A novella és a gyerek

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *