Gyerekkoromban a némettanárom (Isten nyugosztalja a vén alkoholistát) mindig azt mondogatta, hogy majd a mi gyerekeink már úgy járkálnak a Holdra, mint ahogy mi utazgatunk egyik városból a másikba. Ez úgy benne is maradt a világképemben.
Aztán felnőttem, immár felnőtt gyerekeim vannak – és dehogyis járnak a Holdra. Akkoriban ugyanis csak egy kérdést nem tett fel senki: Minek? A Holdon nincs semmi, ami annyira érdekes lenne, hogy ennyi pénzt öljenek a közlekedés kiépítésébe.