Dél-Bohémia #1/4

Előzmények

A kölykök már nyáron bejelentették, hogy nem lesz őszi szünetük, de ha lesz is, nem érnek rá. Így Nejjel kezdtünk programot szervezni. Úgy terveztük, hogy leutaznunk Bledbe, túrázgatunk is egy kicsit, meg bejárjuk a Bled – Gorica – Trieszt félkört. (Régóta készülök már rá, hogy egyszer megnézzem az I. világháború egyik magyar helyszínét, azt a helyszínt, ahol a háború második legnagyobb mészárszéke volt.)
Ehhez képest kiderült, hogy mind a két gyerek tud jönni, így viszont változott a program, előszedtem egy régóta dédelgetett kirándulás dossziéját: Dél-Csehország, lankák, Krumlov, várak, kastélyok.

Az egyik útleírás ajánlott szállást: Cesky Krumlov, Krumlovska Fontana, a főtéren. Hát, a helyszín nem vizsgázott túl jól. Írtam nekik emailt. Nem válaszoltak. Vártam egy hetet, aztán felhívtam őket telefonon. A csajszi csak németül értett valamennyire. Hosszas kinlódással sikerült elmagyaráznom, hogy szállás érdekelne, erre közölte, hogy a panzió megszűnt, már csak étterem van. Ehhez képest a helyszínen nagy betűkkel hirdették, hogy Pansion & Restaurant.
Szerencsére nagy a net, Krumlov pedig tele szállással, de tényleg. Hamarosan 5 megfelelő közül is válogathattam. Mindegyiknek volt valami baja, egy akadt csak, amelyik minden téren megfelelt, igaz, ez volt a legdrágább is. Panzió, egy komplett lakosztályt béreltünk (teljes tetőtér, zárható lépcsővel, 3 szoba, étkező, konyha, fürdőszoba), pazar svédasztalos reggeli, mindenhol wifi, az alagsorban pool biliárd, parkolás zárt udvarban ingyen, kilátás tökéletes, a belváros 3 percre, mindez 2284 korona/nap/4 fő.
Mivel több helyen is írták, hogy a Satlava utcai kocsmát a nyílt tüzön, a vendégek között sütött csülkökkel ki ne hagyjuk, így arra is rá kellett készülnünk. A hely ugyanis pici, az érdeklődők száma meg nagy, így napokkal előre kell foglalni. Szerencsére olvasnak emailt, így már első estére tudtam asztalt foglalni.

Még mindig az előkészületek közé tartozott, hogy több napon keresztül túrtam a netet, szedtem össze a látogatásra érdemes helyek listáját. Ezt az írás végén közlöm, hátha jó lesz másoknak is. Valójában a látnivalók felét sem sikerült felkeresnünk, de mindent a maga idejében.

Az eseményeknek öt főszereplője lesz: négyen a családból és Igo.
Indulás előtti este mindent feltöltöttem a netbookra, amit kellett kinyomtattam, már csak az hiányzott, hogy a tizensok helyszínt elmagyarázzam Igónak. Nem is egy olyan volt közöttük, ahol a vár, várrom egyedül áll, távol bármiféle településtől, az ilyet menet közben kikeresni, elég durva. (Arról nem is beszélve, hogy sok az azonos nevű falu, tehát nem elég, hogy Igo megtalálja a nevet, de mindig le is kell ellenőrizni, hogy tényleg ugyanarra gondoltunk-e.)
Nej elég későn érkezett haza, Igo ugye vele utazott. Addigra összepakoltam mindent, így tényleg csak a térképészkedés maradt hátra. Kicuccoltam a teraszra, rápöffentettem egy ünnepi szivarra (hiszen most négy napig nem lesz semmi), megböktem Igót… erre semmi. Teljesen le volt merülve. A szivar meg már égett, és volt annyira finom darab, hogy nem volt szívem eldobni. Így kint fagyoskodtam a teraszon két órát, amikor már rég aludnom kellett volna a korai kelés miatt, és persze a helyszíneket sem tudtam rögzíteni, ami majd már kint fog elvenni tőlem két órát. Nem örültem.

2011.10.29; szombat

Ez meg is látszott a hajnali ébredésen. Ha van olyan, hogy bal lábbal kelés, akkor ez maximálisan az volt. Egyszerűen semmi sem sikerült úgy, ahogy akartam és amikor a kávéfőző is teleköpte zaccal a poharamat, az egészet erőből belevágtam a mosogatóba.
Ehhez tudni kell, hogy ez az a bizonyos Martello kávéfőző, amelynek az utolsó pillanatban kegyelmeztünk meg tavasszal, mert pont akkor jelentek meg a Martello cuccok az Aldiban, köztük a tisztító tabletták is, melyekkel ténylegesen sikerült kipucolnom a kávéfőzőt. Innentől szépen beálltunk arra, hogy csak főzzük, főzzük a kávét aztán kéthavonta kipucolom a készüléket. Na, ez szakadt meg most, a múlt héten takarítottam ki, erre egy hét után megint széttépte a kapszulát. Kuka. Plusz a kávém is ugrott, meg a maradék életkedvem is.
A konyhában még a plafonról is kávé csöpögött (ha azt mondom, erőből, akkor azt tessék úgy is érteni), a porcelán csésze apró darabjai pedig a pultot és a padlót terítették be. Nem sokat dobott a jókedvemen a műsoron kívüli tízperces takarítás. Aztán autó, olajszint ellenőrzés, mert este a sötétben már nem sok értelme lett volna, végül elmentem zuhanyozni egyet. Na itt, a hideg víz után tértem magamhoz és kezdtem vidámabb színben látni a világot. Végülis csak csavarogni megyünk, csak szép helyeken fogunk járni, mi a francért idegeskedek?
Bepakoltunk a kocsiba, beültettem Igót is a helyére… és paff. Nem kap áramot. Az összes lenyugodott idegszálam égnek állt egyből. Kész szerencse, hogy egyik utód sem volt a közelben, így nem tapasztalták meg, hogy apjuk milyen rejtett mélységeit is ismeri a magyar nyelvnek. Felszaladtam a szobámba, a kütyüs fiókból felmarkoltam az összes autós töltőt, levittem, kipróbáltam, semmi. Ekkor már kezdett világosodni, hamar ki is derült, hogy az eredeti töltő vége letört, a többi töltő meg 500 mAh-s Nokia töltő volt, Igónak viszont 1500mAh kellett volna. Kész. Kardbadőlés. Ha csak annyi lett volna, hogy kimegyünk Krumlovba, aztán éljük a világunkat, nem lett volna gond. Linz-ig sztráda, utána meg 70 km, csak ki van táblázva. De mi napi 250-350 km csavargást terveztünk, úttalan utakon, szoros időbeosztással. Térképpel talán meg tudnánk oldani, de sok időt vesztünk, annak meg már nincs értelme, hogy sötétben nézzünk meg egy várromot.

Csak ültem a kocsiban, mint egy rakás szerencsétlenség. Az összes kedvem elment az egésztől. Már egy órája el kellett volna indulnunk, erre itt ez a bilifüle letört hangulat. Ekkor jött ki Nej. Mint műszaki dolgokban jártas ember, szépen, aprólékosan elmagyaráztam neki, mi a baj.
– Látod, ezeknek kicsi a teljesítményük, nem jók. Egyedül ez jó, de ennek meg törött a vége. Nem lehet bedugni.
– Ez oké, de miért a fülhallgató aljzatába próbálod?
– Miva?
– Igónak mikroUSB töltője van.
– B+
MikroUSB autós töltőm ugyanis van, megmaradt az eláztatott mobiltelcsi után. De még erre sem volt szükség, megtaláltuk az igazi eredeti töltőt, szuperul működött. (Mentségemre szóljon, a műanyag tartó némileg eltakarta a jelöléseket.)

No, ekkor már csak tankolás, matrica, és elindultunk. Jó másfél óra késéssel.

Első megálló a mosonmagyaróvári Marche kútnál, ugye kávé, pisi és osztrák autópályamatrica. Hihetetlen tömeg. A matricáért vagy 6 ember állt a pult előtt, közvetlenül előttem egy hapi, karján hisztiző gyerekkel. Az idegsejtjeim műanyagbuborékként pukkantak ki, egyik a másik után. Ráadásul a hapi kártyával fizetett, úgy, hogy a gyereket nem tette le. Közben a család végzett a vécén, de a kuponok miatt meg kellett várniuk engem is. A vécé előtti jegyadó automatánál őrült hosszú sor. Legelől egy nő, szemmel láthatóan most látott ilyet először, aprólékosan elolvasott rajta minden szöveget. Hátulról, a lépcsőforduló tájáról hisztérikusan kiabáltak rá: – Dobja már be a pénzt és vegye el a cetlit!
A nő zavartan bedobta a százast. Az automata visszalökte. A nő megint elkezdte olvasni a feliratokat. Újabb kiabálás: – Dobja be mégegyszer! Harmadikra sikerült, az automata kiadta a jegyet. A nőnek beakadt a táskája a forgókarba. Se előre, se hátra. Végül amikor a mögötte lévő dobta be a pénzt, ekkor mozdult meg ismét a kar és indulhatott meg a sor.
Odabent nyilván nagy tömeg, szerencsére éppen felszabadult egy magánzárka, berongyoltam. Hátradőltem. A hangszóróból Vollenweider szólt, melyet vidáman cifráztak a vécékből kiszűrődő jellegzetes hangok. Itt kezdtem el megint vigyorogni.
Amikor mentem kifelé, akkor láttam, hogy a sor teljesen feltekeredett a lépcsőn és összeért a kávés/péksütis sorral. Mely sor vége viszont átlógott a shopba. Óriási tömeg volt, de ugye kávé nélkül sehová. Nej volt olyan hős, hogy végigállta a sort. Még kerestünk is két kupont, mert volt, aki inkább nem várta ki.

Hegyeshalom. Ismerősként üdvözöltem a vámépületet. Hajjaj. Amikor a C64-et hoztuk, gyalog, hóban. Amikor a gorenje-láz idején kilométeres dugókban araszoltunk az első marhahodályban berendezett műszaki diszkontig. Mit tudhatnak erről azok az elpuhult nyugatiak?

Aztán megint Igo percei következtek. Jött néhány áthajtó. Alagútnak nem nevezném egyiket sem, mert szélesebbek voltak, mint hosszabbak, de Igo mindegyikben elájult. Annyira nem zavart, mert ébredés után is emlékezett az útvonalra, én meg, ha láttam, hogy áthajtó jön, memorizáltam a következő pár perces szakaszt.
Egyedül Bécsben szívtuk meg, de ott nagyon. A 22-es út elég sokáig megy a föld alatt, na ott nem tudott rendesen újraindulni a dög, feldobott egy olvashatatlanul kicsi betűkkel teleírt ablakot, melyet nem lehetett leokézni. De a készüléket kikapcsolni sem. Mindezt úgy, hogy tudtuk, hamarosan északnak kell fordulnunk, valami alsóbbrendű úton. Az hagyján, hogy tartóstól leszedtem, de a tartót is le kellett feszegetni róla. Azt a tartót, melyet eddig nyugodt környezetben sem tudtam soha, úgy bepattant. De mindenképpen meg kellett csinálni, mert a reset gomb a tartó alatt volt. Ja, és mindezt úgy, hogy ez egy szigorúan ellenőrzött útszakasz, etapok vannak, ahol a be- illetve kilépésből átlagot számolnak a kamerák, és ha az jön ki, hogy többel mentem, mint 80 kmh, akkor küldik is a büntit. Na meg persze forgalom is volt rendesen. Őszültem, káromkodtam, de végül sikerült a művelet. Ehhez képest 100-as sprinteren futás közben vakbelet műteni, az smafu.
Szerencsére épp időben kaptuk meg az infót, hol kell lekanyarodnunk. Igo hálából levitt egy mellékútra, majd ahogy befordultunk, közölte, hogy újratervezés és forduljak meg, ahol tudok, majd menjek vissza a sztrádára. Anyád.

A meteorológia által beígért napsütésnek nyoma sem volt, gusztustalan szürke felhők takarták az eget egész úton.

Az osztrák rádióban ütötte meg a fülemet, hogy szent napok jönnek. Tényleg, bakker. Mi meg arra építettünk, hogy nem viszünk semmit, majd kint veszünk meg mindent a helyi boltban. Budejovice, az Intersparnál meredek kanyar. Bevásárlás 3 napra. Nincs barna sör. Ezt leírom még egyszer: Csehországban, Ceske Budejovicében, azaz Budweisben, egy bazi nagy bevásárlóközpontban, nincs barna sör. Hová kerültem?

Végül megérkeztünk. Őrült nagy késéssel. Mivel eredetileg úgy terveztük, hogy délben már itt vagyunk, és sötétedésig bejárjuk a teljes várost, a következő napokon pedig a környéken csavargunk, így megint kardbadőlés. Oké, nem pakoltunk ki, becsekkoltunk, és rohantunk is a belvárosba. De így is csak két óránk maradt, az meg szinte semmi.

From Cesky Krumlov 2011

A város persze szép. Méghozzá úgy szép, hogy fel voltam rá készülve, hogy szép lesz, de még ehhez képest is szívfájdítóan szép. Elsőre felrohantunk a várba.

From Cesky Krumlov 2011

Medve egy szál se. Ha van egy csöpp eszük, akkor már téli álmot alszanak, de legalábbis fűtött barlangban nézik fotelből a jégkorongot.

From Cesky Krumlov 2011
From Cesky Krumlov 2011
From Cesky Krumlov 2011
From Cesky Krumlov 2011

Mindenfelé kis utcák. Ingerlően kicsik. Viszketett a lábam, hogy be kellene menni, mindegyikbe, de akkor ránk sötétedik és még sehol sem vagyunk. Túlmentünk a váron. Kis bisztró, csapolt Eggenberg sörrel.

From Cesky Krumlov 2011

Cefet hideg van, de nehogymár ne kóstoljuk meg a helyi izéket ízeket. Aztán vissza a szálláshoz, becuccoltunk, kicsi relaxálás, aztán irány a vacsora a középkori kocsmában.

From Cesky Krumlov 2011

Ahogy benyitottunk, rögtön visszautaztunk az időben párszáz évet. Füst, akolmeleg, vidám zsivaj, középen sercegő disznódarabok. Sajnos a foglalt asztal egy másik teremben volt, némi középkori hangulat oda is átszivárgott, de messze nem annyi, amennyi az első terembe jutott. A kölykök menüt kértek, mi Nejjel csülköt. Az étlap szerint 1 kiló. Nej először nem hitte. Aztán amikor meglátta, akkor már igen. A menü első fogása egy feles slivovica. A két felnőtt nagyokat nyelve nézte, ahogy az ifjúság leküzdötte a feladatot. Aztán megjöttek a kaják és mindenki az előtte tornyosuló kupacokkal foglalkozott. Nos, a csülökről csak annyit mondhatok, hogy ha arra jársz, feltétlenül kóstold meg. A trükkje ugyanis az, hogy először előfőzik, majd nyárson nyílt tűz fölött forgatják addig, amíg a külső héja teljesen ropogósra sül. Én nem vagyok oda a zsíros részekért, de a pörcre sütött külső miatt ettem abból is rendesen. Mindehhez barna Budweisert ittunk. (Akarom mondani Budvart, de a rosseb sem lesz píszí a hülye amerikaiak miatt.) A sör egyébként csalódás volt, elég hígnak tűnt. Pusztán csak ezért nem foglaltunk asztalt hétfőre is.
Aztán, ahogy terveztük, éjszakai séta. Egyrészt legyalogolni ezt a tömérdek kalóriát, meg ha máskor nem is, de legalább sötétben járjuk már be ezt a hangulatos várost. Találtunk egy forgó malomkereket. Huh, de jó vágókép lesz belőle. De a Moldva szivatott: amikor kamerázni akartam, megállt a kerék, amikor fényképezni, akkor megindult. Mindezt hosszú perceken keresztül. Szerintem megkapta a drótot, hogy azok a Petrényiék jönnek, akiket ma szabadon lehet szivatni. Sőt, kell is.

From Cesky Krumlov 2011
From Cesky Krumlov 2011
From Cesky Krumlov 2011
From Cesky Krumlov 2011
From Cesky Krumlov 2011

Késő este visszaértünk a szálláshoz. Hirtelen ötlettel lementünk a pincébe biliárdozni. Az asztal több volt, mint vicces, össze-vissza lejtett. Egy-egy lökés után egy csomót vártunk, hol áll meg a golyó. Barna így vesztette el az első partit, pedig már négy golyóval vezetett és csak a fekete golyót kellett volna eltennie: az egyik lökés után a fekete elindult, egy ideig tekergett, majd hanyagul bement egy lyukba. Rosszba. Nyomtunk még egy kört, ezt a srác már tisztán nyerte. Ennyi elég is volt.
Odafent még mindenki ráborult a wasabis mogyoróra, pedig azt hittem, egy ideig senkinek nem lesz kedve akármit is enni. Szegény Nejnek nincs egyedül wifi-képes eszköze, így rá maradt a konyha. Ilyen az, amikor helyükre kerülnek a dolgok.

Ami látszik, az az, hogy ez a város többet érdemel. Az eredeti terv szerint vasárnap és hétfőn már nem foglalkoznánk Krumlovval, de ez nonszensz. Simán kibírna még egy napot. De ekkor a két napnyi kirándulást össze kell sűríteni egy napba. Kemény feladat.

Végül, ahogy igértem, pusztán csak a rögzítés kedvéért, leírom az eredeti programot. Ha valakinek több ideje van a környékre, hasznát veheti.

~(O******O)~

Vasárnap – Nyugati túra (300 km, 5 óra utazás)

1.
Lipnói víztározó
Vyšší Brod – Volary
Autóval a felduzzasztott Moldva-tó mellett. (Kicsit olyan, mint a Tisza-tó.)
http://www.ckrumlov.cz/uk/region/soucas/t_lipre.htm

2.
Vimperk
Kis megállás, pár fénykép. A kastély belülről nem igazán érdekes.
http://en.wikipedia.org/wiki/Vimperk

3.
Rabi
Romvár, de szép. Kicsit hasonlít a Szepesi várhoz.
http://en.wikipedia.org/wiki/R%C3%A1b%C3%AD

4,
Strakonice
Várkastély, két folyó találkozásánál. A vár bejárható, a múzeumot kihagyjuk.
http://en.wikipedia.org/wiki/Strakonice

5.
Zvikov
A Moldva és az Otava folyók találkozásánál magasodó hegyen épült vár.
http://en.wikipedia.org/wiki/Zv%C3%ADkov_Castle

6.
Hluboká nad Vltavou
Kastély, 45 perces vezetett túrák indulnak kb. óránként. A kastély berendezése egészen eredeti. Különösen a fafaragványok pompásak.
http://en.wikipedia.org/wiki/Hlubok%C3%A1_nad_Vltavou

From Segédlet

Hétfő – Keleti túra (250 km, 4 óra 40 perc utazás)

1.
Ceske Budejovice
A Budweiser sör szülővárosa. A főtere különösen nagy és szép. (Budvar bringásmez a sörgyár boltjából?)
http://en.wikipedia.org/wiki/Ceske_Budejovice

2.
Tabor
Huszita történelmi városközpont. A főtérről lehet bemenni a földalatti labirintusokba. A városra minimum 1 órát kell rászánni.
http://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%A1bor_(Csehorsz%C3%A1g)

3.
Cervena Lhota
Tó közepén álló kis vörös kastély, bútormúzeummal. Nagyon szép hely.
http://en.wikipedia.org/wiki/%C4%8Cerven%C3%A1_Lhota_Castle

4.
Jindrichuv Hradec
Cseh kisváros tipikus óvárosi főtér, méretes kastélymúzeummal, körülötte tóval. Maximum séta.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Jind%C5%99ich%C5%AFv_Hradec

5.
Landstejn
Rabihoz hasonló romvár. Hangulatos. Ha későn érnénk ide, kihagyható.
http://en.wikipedia.org/wiki/Landstejn

From Segédlet

Kedd – Déli túra (Már hazafelé menet)

1.
Rozmberk nad Vltavou
Fehér várkastély a hegytetőn. Nagyon régi reneszánsz/barokk kastély, múzeális bútorokkal. A vezetett túra 45 perc.
http://en.wikipedia.org/wiki/Ro%C5%BEmberk_Castle

2.
Linz
Fő tér (Hauptplatz)
– Szentháromság-szobor (1717)
– Városháza
– Weissenwolff-palota (1660)
– Városi plébániatemplom (Stadtpfarrkirche)
Régi dóm (Alter Dom)
Felső-Ausztriai Tartományi Múzeum (Oberösterreichisches Landesmuseum)
Várkastély (15-17.sz.)
Martinskirche
Promenade
– Tartományi Színház (Landestheater)
– Tartományi székház (Landhaus)
– Erzsébet királyné szobra
http://hu.wikipedia.org/wiki/Linz

Hasznos linkek:

This entry was posted in Utazás.

7 thoughts on “Dél-Bohémia #1/4

  1. Hmmm :)
    Jó 10 éve szinte minden évben ellátogatunk a haverokkal Ceske Budejovice-be szigorúan svétly vagy tmavy Budweiser sörfogyasztás céljából. Sörgyári söröző, Budvarka, Vatikán, Tükrös a vasútállomásnál stb. mind ismerős helyek. Barátságos étkek és árak.
    Ha időnk engedi a környéket sem hagyjuk ki, így Krumlovban is voltunk már. Tényleg egy csodálatos ékszerdoboz. Bár egy-két cimbora Budwar fanatikus, de a csapolt Eggenberg sört sem hagytuk ki. A vár másik oldalán találtuk meg mi is azt az igazi jellegzetes, füstös cseh sörözőt ( szigorúan helyi lakosokkal ), amit az ember filmekből ismer.
    Idén még nem voltunk, de van még 2 hónap az évből :)

  2. Az Eggenberg sörgyár bejáratánál van egymás mellett két fura kocsma: a sörgyári bemutató étterem, elegáns, hangulatos, olcsó és a kaja se rossz (bár semmi extra, a megszokott cseh ízek), viszont mellette van egy ajándékbolt, mely közben füstös csehóvá evolválódott. Érdekesen néznek ki egymás mellett. :)

  3. Szia Joe! Most hétvégén voltunk Krumlovban, a programot részben ez a leírás ihlette, az élmény teljesen friss, ha van kérdés esetleg akkor nyugodtan! A környékbeli látnivalók idő hiányában egy legközelebbi alkalommal lesznek abszolválva, a Rozmberk nad Vltavu vár hazafelé megvolt!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *