Emberek jőnek és beszélgetnek a kert végi földúton

Mostanában sokat üldögélek a teraszon, akaratlanul is hallom, miket beszélnek az erre sétálgatók.

(***)

Fiatal pár. Megállnak, benéznek.
– Na látod, itt szívesen laknék! – mondja a lány a fiúnak.
Stimmel, hölgyem. Én is.

(***)

– Állítsa meg! Állítsa meg! Ebből baj lesz! Jaj, jaj, nagy baj lesz! – kiabál kétségbeesetten egy nő. Már ugrok is a székből, kapom fel a sarokból a botot. A múltkori eset óta tudom, hogy a kutyák, ha elvesztik a kontrollt, nem viccelnek. A kerítésen kinézve aztán bizarr látvány tárul a szemem elé. Egy öreg nő kétségbeesetten rángat egy borjú méretű kutyát, rövid pórázon, közben pedig magából kikelve óbégat. A kutya nem akar menni, ő fel akarja venni a harcot egy másik borjú méretű kutyával, aki teljesen szabadon rohangál körülötte. A nő vonszolja ugyan a kutyát, de ezzel csak fokozza a bajt, mert így a kutya nem tud védekezni. Cserébe viszont befeszít, alig lehet húzni. A bizarr trupp mögött sántikál bottal jó messze egy másik öregasszony, harsányan kurjongatva a kutyájának: – Azonnal idejössz! Ül! Nem hallod, ül! Persze a kutya tojik az egészre, élvezi, hogy támadhatja a másik kutyát, élvezi, hogy az nem tud védekezni, élvezi, hogy még az ember is retteg tőle. Élvezi, hogy a sántikáló mamóka lassabb, mint a kutyáját ráncigáló mamóka, így a gazdája, azaz a felügyelet gyakorlatilag egyre távolodik tőle.
Mindkét öregasszonyt ismerem, rendszeresen szoktak itt kutyát sétáltatni, az egyikkel köszöngető viszonyban is vagyok. Szoktam látni a kutyákat is, szelíd jószágok. Aztán egyszer megvadulnak, a törékeny öregasszonyok meg csak pislognak, ahogy vízisíznek a porban a kutya után.

(***)

– Nézdd már, de aranyos kiscica! – hallok egy tipikus idős női hangot.
– Aranyosnak aranyos, de nem kövér ez egy kicsit? – másik nénikehang.
– Kövér? – kacag fel a másik – De aranyom, ennek kölykei lesznek!

Hoppá – ütöm fel a fejemet – Milyen macskáról is beszélgetnek?
Valahogy nem ez az a mondat, melyet az ember szívesen hall a kert végéből.

– Biztos vagy benne, hogy vemhes? – csodálkozik a hang.
– Biztos. Ha csak kövér lenne, akkor nem lenne ennyire határozottan gömbölyű a hasa.
– Dehát még olyan picike!
– Hát, korán kezdtük, mi cicus?

Alig vártam, hogy elmenjenek. Szörnyű gyanúm támadt. Végül távolodott a csoszogás, odasiettem a kerítéshez. Sztracsat Ella művésznő nézett fapofával a távozó kedves nénikék után.
– Te is, fiam, Brutus? – szegeztem neki a kérdést, de nem válaszolt. Ennek a fele sem tréfa.

Dóra délután jött haza, becsomagoltattam vele a macskát, irány az orvos. Igen, tervben volt a macska ivartalanítása, de előtte meg akartuk várni, hogy biztosan nálunk ragad-e. Erre vemhes lesz itt nekünk, 3 hónaposan. Igaz, Hópihét nem véletlenül hívjuk Pedofilnak, Gizit is csak az mentette meg, hogy tél volt és nem volt kedve kimenni a hidegbe.
Orvos. Tapogatja. Hümmög. Végül kinyögi: – Úgy látszik, tényleg vemhes.
A lányommal mindketten ledöbbentünk. Én majdnem annyira, mintha Dórára mondta volna. Aztán megegyeztünk. Már így is sok a macska, nem szeretnénk szaporulatot. A vemhességet – hála a röntgenszemű mamókának – hamar észrevettük, az ivartalanítás során megszakítható.
Ma este jött vissza Sztracsi a műtétből, pár órával ezelőtt kezdett ébredezni. Itt fekszik mellettem egy régi fiókból kialakított betegágyban, időnként összehányja, időnként kicserélem alatta a rongyokat. Néha erőt vesz magán, kimászik a fiókból, hátsó lábaival fekve tolja magát előre, ha nekimegy egy fotellábnak, kikerülni már nincs ereje, koppan és megáll. Ilyenkor odamegyek, megfogom a grabancánál és visszarakom a fiókba. Hjaj, te megesett macska, tényleg korán kezdted.

7 thoughts on “Emberek jőnek és beszélgetnek a kert végi földúton

  1. Ezt már én is láttam és meglehetősen értetlenül állok a jelenség előtt. Az oldal jelenleg UTF-8 kódolást használ, ez amolyan kváziszabvánnyá nőtte ki magát a neten, a legtöbb helyen ez van és meg is eszik gond nélkül az alkalmazások. Át tudom állítani egy szűkebb karaktertáblára, de attól tartok, hogy attól az összes eddigi írás ékezetei hülyülnek meg, és nem is biztos, hogy megjavulna tőle a belájkolt szövegrész kódolása.

  2. A póráz nélkülit le kellene lőni. Nem a kutyát, a gazdáját.
    A mi kutyánkat/minket is támadott már meg ilyen borjú méretű dög. Mi persze pórázon.
    Azóta viszünk paprika spray-t, a kutya után a gazdát is le fogom fújni, kérdezés nélkül, ha póráz nélkül közelebb jön 5 méternénl. Akkor is ha nem támad (egyébként támad).

  3. Akkor azt hiszem ezen lehidaltál volna. A napokban jöttem haza az erdőn keresztül és egy jó nagy tömeg jött velem szemben az erdei úton. Valószínűleg a kutyaiskolában lehetett ballagás, ugyanis vagy ötven ember jött szembe, kábé negyven kutyával. Mind póráz nélkül.

  4. Ilyen elmenyben nekunk nagyon ritkan van reszunk, de multkor 2 sztorival is vart a ferjem itthon. Egyik az erdo felol jott: nagyon kemeny karomkodas kozben hallotta, hogy egy ur tobbszor felnyitja majd lebassza egy lada niva (beceneven: nivea) motorhaztetejet. Mivel elhangzott par szakkifejezes is, az autoszerelo ferjem mindjart tudta mi a baj. Az utcankban lakik egy autoszerelo, akit hosszasan figyelt, hogy vajon reagal-e a piaci igenyre.

    A masik a gyerektabor felol jott. Taborfelelos kiabalt eroteljes hanggal egy bimbozo gyermek utan: Krisztian! Ne mutogasd a pocsodet!

    Fius egy nap volt!

  5. Poraz nelkul: nekunk van ket basset hundunk, akiket evente haromszor jol ki kell futtatni es szelloztetni. Ez kb. 10 perces nagyon hosszu sprintet jelent. Sokaig keresgeltunk olyan placcot, amit messzirol be lehet latni, ha szagot fognak es megindulnak, tovabba nincs ember es a kello tavot le lehet nyomni. Annyi benne a kulonleges, hogy csak traktorral es jeep-pel lehet bejutni. De nincs osszetuzes…

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *