Fényképek. Sok.

A hét elején letisztázódott a múltkori kirándulás számlája. A fényképezőgép reménytelenül meghalt, béke poraira. Szerettem, jól is teljesített… viszont azt is látni kell, hogy elég öregecske volt már (közel 6 éves), elrepült felette az idő. Ha az ember dslr gépekben gondolkodik, akkor úgyis az a stratégia, hogy az alapgépet időnként cseréljük, az objektívfarm meg marad. Hát, ha nem is így terveztem, de épp ideje volt már egy vázcserének. Az objektív szerencsére túlélte a kalandot és sikerült a polárszűrőt is visszaimádkoznom az élők világába. (Esetleg akit érdekel, az alagsori mágus, aki kezelésbe vette a cuccot, elárult egy-két hasznos trükköt. Például ha beázik egy elektronikus eszköz, akkor ne törekedjünk arra, hogy minél hamarabb kiszárítsuk. Ha vizes, hát vizes. Egészen addig, amíg nem tudjuk _rendesen_ kiszárítani, inkább tartsuk vizesen. Azaz vegyük ki belőle az akksit, amilyen gyorsan csak tudjuk, aztán vágjuk be az egészet egy nylonzacskóba, majd már kulturált körülmények között _szedjük szét annyira, amennyire csak lehet_. Ez jelen esetben azt jelentette, hogy miközben a pacák beszélt, szórakozottan forrasztgatta lefelé a csatlakozókat az objektív darabjairól. Még egy érdekesség. Én lazán dobtam egy hátast, amikor a pacák megmutatta, hogy a Nikon objektívekben a fókuszmotor a négyszögjelet egy négycentis magnószalagról veszi, mely nemes egyszerűséggel palmatex-szel van felragasztva az obi belső felére. Emiatt van egy olyan – ránézésre idióta – szabály is, hogy Nikon objektíveket nem tárolunk mobiltelefon mellett, mert a nagyfrekvenciás jel tönkrevágja a magnófelvételt.)

Na, száz szónak is egy a vége, tegnap vettem egy Nikon D3100 alapgépet, aztán egész éjjel a gépkönyvet olvasgattam, meg a tekerentyűket tekergettem, ma pedig sétáltam egy nagyot a mellettünk lévő erdőben. Ideális idő volt: az erdő felvette az őszi ünneplő ruháját, a napocska is kisütött, remek fényviszonyokat teremtve. Már most szólok, az alábbi képeken semmit nem trükköztem: sem fotóboltot nem használtam, sem a váz mindenféle képmanipuláló trükkjeit. A semleges beállításoktól csak egy helyen tértem el, a fehéregyensúlyt naposra állítottam, lévén ezerrel sütött a nap. A fények _tényleg_ így néztek ki. A giccsadót ne nekem küldd, hanem a természetnek.

Ez még nem a séta, ezt a fát a teraszon ülve kaptam el.

From Öszi erdö 2011

Piros, zöld, kék.

From Öszi erdö 2011
From Öszi erdö 2011

Aztán kezdődik az erdő.

From Öszi erdö 2011

Padok. Nagyon visszafogtam magamat, mert tudom, hogy az erdei padok a gyengéim. De azért két kép így is bekerült a válogatásba.

From Öszi erdö 2011
From Öszi erdö 2011

A laposan sütő nap többször is eljátszotta azt a trükköt, hogy csak bizonyos fákat emelt ki a környezetükből. Minden zöldben, sötétzöldben álldogált, köztük pedig néhány fa borostyánszínben tündökölt.

From Öszi erdö 2011

Egy érdekesség, amikor az aljnövényzet kapta a reflektorfényt.

From Öszi erdö 2011

Ez pedig csak szép.

From Öszi erdö 2011

Sőt, még a nem annyira lombos erdőnek is megvolt a hangulata.

From Öszi erdö 2011

Azt már megszoktam, hogy emberformájú barmok ide hordják ki a szemetet, de ez a – valószínűleg teljesen kimerült és már nem regenerálható – ioncserélő oszlop, a kiszóródott gyantával, azért még meglepett.

From Öszi erdö 2011

Kutyaiskola.

From Öszi erdö 2011

És az a bizonyos Cséry-telep.

From Öszi erdö 2011
From Öszi erdö 2011

Vissza az erdőbe.

From Öszi erdö 2011

Az egyik kedvenc szakaszom. Hosszú ösvény, kétoldalt vigyázzban álló fasorral. Középen bónusz kerékpárosok.

From Öszi erdö 2011

Csak úgy, erdő.

From Öszi erdö 2011

Súlypont-emelkedés.

From Öszi erdö 2011

Távolban egy tornapálya-állomás.

From Öszi erdö 2011

Tudom, vandálok voltak. De akkor sem bírtam megállni vigyorgás nélkül. Nézdd csak meg, mi is a feladat? Egyik kezünkkel takarjuk el a szemünket, majd vakon közelítsük meg az állomást. Istenem, túl gyorsan jött.

From Öszi erdö 2011
From Öszi erdö 2011

Ez viszont egy véletlen találkozás volt. Elindultam egy ösvényen, amelyen még sohasem jártam – és bejutottam az FKF telepére. Már csak a kontraszt kedvéért is ideteszem a fényképet.

From Öszi erdö 2011

Nem is időztem ott sokat, visszasétáltam a zöldbe. Az erdőnek ebbe a részébe a közeli lakótelepről járnak ki a sporik, ez érződik is a hozzáálláson. Míg a másik oldalon, a kertvároshoz közel, természetes az, hogy köszöngetünk egymásnak, sőt, vadidegen emberekkel leállunk beszélgetni pár percre, ezen az oldalon már attól is meglepődnek, ha ráköszönök valakire.

From Öszi erdö 2011

– Ti mindannyian különbözőek vagytok!
– Én nem.
Azaz egy egyéniség.

From Öszi erdö 2011

Ideális fotótéma, télen is, nyáron is.

From Öszi erdö 2011

Mintha mintázatok lennének egy jeges ablakon.

From Öszi erdö 2011

Ez az a rész, amelyet nemrégen tarrá vágtak. Hát, elég sokára lesz még ebből olyan erdő, amilyen itt korábban volt.

From Öszi erdö 2011

Borbolyák. Talán a mieink is így néznének ki, ha egy csatornajavításnál nem szedték volna ki az összeset.

From Öszi erdö 2011

Ezek viszont már a mi cserszömörcéink. Az egyetlen sikertörténet a kertészkedésemben. Nagyon jól érzik magukat a környéken.

From Öszi erdö 2011

És mivel is lehetne zárni egy őszi írást? Ősz, elmúlás. Szomorúság.

From Öszi erdö 2011

Link:
A teljes album.

7 thoughts on “Fényképek. Sok.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *