Kicsit olyan, mint fényképben gondolkodni. Ha valakit egyszer elkapott a gépszíj és eljutott odáig, hogy szép lassan összerakott magának egy komoly fényképező felszerelést, akkor már nem tudja ugyanúgy nézni a világot. Már a nézésével komponál, automatikusan saccol záridőt, vagy rekeszt, kinek mi a kedvenc prioritása. És ha éppen van is nála fényképezőgép, akkor nem fél használni.
Ugyanez van a bloggal is. Aki rákapott egyszer az írásra, az már mindent blogban fogalmaz. Ahogy megtörténik vele, vagy körülötte valami, már komponál. Írja fejben a szöveget. Nem mindig tudja rögzíteni, persze, meg hát az ember memóriája véges, ezekből a fogalmazásokból a legtöbbször ugyanúgy nem lesz semmi, mint a szemmel komponált fényképekből.
De a látásmód azonos.
Azok a szürke hétköznapok
Creative Commons Licence
2011. October 20. Thursday at 21:41
Hallod, azt hittem, csak én vagyok így ezzel. Elég sokáig szüneteltettem a blogírást (ráadásul nem is írtam olyan régóta, mint te, stb. szóval én csak kicsike halacska vagyok, mondjuk a profi fotós hasonlatoddal élve csak olyan, aki végre vett egy nem téglalap alakú digitális gépet magának :-D), de amíg nem írtam, addig is mindenről az jutott eszembe, hogy ha megírnám a blogban, akkor… és már fogalmaztam is. De akkor ezek szerint másnál is működik a saját élete narrálása :-).
2011. October 21. Friday at 08:16
Csak egyetérteni tudok :) Annyi minden van már félkészen, megjelenésre várva, csak mindig hiányzik a végső mozzanat :)
2011. October 23. Sunday at 08:47
Nálam ugyanez a helyzet az “angry birds” játékkal. Ha sétálok valahol (gyárban vagy gyáron kívül), mindig azt nézem, hogy hol kell meglökni az épületet, építményt, hogy egyből összedőljön. :)
2011. October 23. Sunday at 09:08
Vigyázz, ennél kevesebbért is perelnek embert terrorizmus vádjával. :)