Kimarad

Az egyik kommentben elejtettem, hogy vadul dolgozok egy regényen. A napokban futottam át, és találtam egy részt, melyet egészen biztosan ki fogok belőle törölni. Amikor írtam (félévvel ezelőtt), akkor még viccesnek tűnt, ma már nem. Másfelől meg nem is illik a történetbe.
Persze megírt, szerkesztett szöveget csak úgy nem dobunk ki, újrahasznosítva blogbejegyzésnek még jó lesz.

Kandi kamerás forgatás volt a lakótelepen. Két dublőrt beöltöztettek, kimaszkoltak: az egyiket Orbán Viktornak, a másikat Schmitt Pálnak. Ketten becsöngettek Péterékhez, a kamera meg biztos távolból vette a műsort.

Nyílt az ajtó. Péter lépett ki, kissé pislogva a napsütésben.
Ránézett az alacsonyabb figurára. Majd a magasabbra. Lassan visszanézett a kicsire. A csendet vágni lehetett.
– Sajnálom, nem vásárolunk kertitörpét – fordult a magasabbhoz és becsukta az ajtót.

A rendező a térdét csapkodta a röhögéstől.
– Szenzációs! – harsogta.
– Ha előre megbeszéltük volna, sem lehetett volna jobb – tromfolt rá vigyorogva a hangosító.
– Na, csöngessünk be megint, mondjuk meg a pacáknak, mi is volt ez!

Becsöngettek. Újból nyílt az ajtó. Péter állt ott, vízipisztollyal. Kérdezés nélkül lőtt.

2 thoughts on “Kimarad

  1. Jó döntés volt, hogy kihagyod, mert nincs sok értelme egy regénybe aktuális politikai dolgokat beletenni, főleg, ha azt szeretnéd, hogy 2+ év múlva is értsék.

    A vicces meg eléggé különleges értelmezés, fokozni lehetne mondjuk egy Fila táskával ;)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *