Soha nem tudhatod, mitől hízol

Ezt idős mamókák szokták a kisgyerekeknek mondogatni, de van, amikor más, mondhatni súlyos értelmet kap a szólás.

Kábé másfél évvel ezelőtt ugrott ki egy orvosi vizsgálaton, hogy magas a vércukrom. Akkor azt mondta a doki, hogy vagy lefogyok, vagy elkezdek szedni rá valami gyógyszert. De ha a gyógyszer mellett döntök, akkor azt már életem végéig szednem kell.
Naná, hogy az első variációt választottam.
Szépen el is indult a súlyom lefelé. Hogy konkrét legyek, 115 kilóról lementem 106-ra (cukor 6 alá), és mivel életmódváltás volt mögötte, meg szándékosan lassú tempót választottam, így esélyem is volt rá, hogy megmarad.
Egészen két héttel ezelőttig.
Hétfő reggel állok rá a mérlegre: 107,5. Hmm, nem öröm, semmiképpen sem az, de azért nem is kell miatta a Dunába ugrani. Mondjuk úgy, hogy figyelmeztetés. Kedd reggel, mérleg: 108,5. Na, ez már kiverte a biztosítékot. Ellenpróba, mérekezés a földszinti mérlegen, ugyanannyi. Két nap alatt 2,5 kiló súlygyarapodás, az nem normális. Végigjátszottam fejben, mi történt az utóbbi időben. Hétvégén szezonzáró. Óvatosan ettem, óvatosan ittam. Hétközben meg a szokásos rutin. Akkor mi a fene van? Szerda reggel. Már félve néztem a mérlegre, és jogosan: 109,6. Szédülten bóklásztam be a hálószobába. Három nap alatt 3,5 kiló hízást még a testépítők sem tudnak produkálni. Most mi az isten haragját csináljak? A kaján nem nagyon tudok fogni, intenzíven mozogni a baleset miatt nem tudok, marad a séta. Jártam is egy nagyot a városban. Az elkövetkező napokban a súlyom megállt a 109,5 körüli magasságon. Hétvégén régi cimborákkal bográcsozás, kaja, pia. Hétfőn már eleve féltem, de nem történt semmi. Ugyanúgy 109,5. Aztán kedden is ráálltam és ekkor jött a gyomorszájas: 110,5. Betámolyogtam a szobába, fellapoztam a noteszemet. (Másfél éve írom a vércukrot, a vérnyomást meg a súlyt.) Utoljára 2010 novemberében jártam ezen a magasságon. Közel egy év súlynyeresége ment el egy hét alatt. Úgy, hogy gyakorlatilag semmit nem változtattam az életformámon: kaja ugyanaz, anyagcsere változatlan, mondjuk intenzív mozgás helyett csak lanyha mozgás, de ilyen kéthetes periódus volt már sokszor és soha nem kaptam ekkora büntetést.
Akkor mi a fészkes fene lehet ez?
Nem mondanám, hogy nem viselt meg. Az életkedvem teljesen elment. Elveszett egy év. Úgy, hogy fogalmam sincs, mitől indultam így be és mi fogja megállítani. Mi van, ha meg se tudom állítani és hozzá kell szoknom egy durva gyarapodáshoz?
Szerda. Maradt a 110,5. Újból fellapoztam a noteszemet és nézegettem, hogyan is alakultak az értékek. Ekkor szúrtam ki, hogy tulajdonképpen pár nappal azután vadultak be a kilogrammok, miután volt az a szerencsétlen bringás karambolom. Mi is történt nem sokkal utána? Voltam kórházban, felírtak egy fájdalomcsillapító port én pedig elkezdtem szedni. Még néztem is, hogy ezek nem szarral gurigáznak, igen durva mellékhatásai vannak a gyógyszernek. Szerencsére egyik sem jelentkezett, a mellkasi fájdalom pedig csitult. Viszont a súlyom azóta nő, igen durván.
Ellenteszt. Szerda este már nem vettem be. Csütörtök reggel, mérleg: 107,8. Ilyen nincs. Ezt csinálja utánam valaki: alvás közben fogyni majdnem 3 kilót! A gyógyszert nyilván elrekkentettem. Persze, most rosszabb. A bordám újra fáj, csütörtök este megint nagyon vacakul aludtam. Péntek reggel újabb mérés: 106,5. Welcome. Újra a megszokott súlytartományban. A fájdalommal meg nem kell foglalkozni, még két hét, és elmúlik magától.

11 thoughts on “Soha nem tudhatod, mitől hízol

  1. @gt:
    Csodák nincsenek, én is csak erre tudok gondolni. Összesen nem eszek meg egy nap egy kiló kaját.
    Az viszont árnyalja a képet, hogy általában kevés vizet iszok és sok – nagyon sok – kávét, mely köztudomásúan vízhajtó.

  2. Pont ezt akartam mondani, hogy ez nem hízás, hanem víz. Ha az ember elkezd edzeni és fogyózni, akkor is először vizet veszít, valami fitnesstréner blogjában olvastam nemrég. :)

    A sok kávés kevés víz pedig nem jó, pláne, ha a vérnyomásodra vigyázni kell. Igyál sok vizet is, legalább átmossa a vesédet és van a kávénak mit kihajtania.

  3. Na, látom már kibeszéltétek. Olvasás közben pont erre gondoltam én is, víz. Szedjed a fájdalomcsillapítót, amíg szükséges, mint láthattad amint abbahagyod megy a víz.

  4. +1 nem kell abbahagyni a fajdalomcsillapitot. Nem evekig akarod szedni, a vercukrod meg sztem nem lesz rosszabb egy kis viztol. Es sok-sok-sok folyadek, legalabb 2 liter naponta. Mindegy mit, tea, udito, kave, leves, barmi, de legyen meg a 2 liter.

    En azt szoktam csinalni, hogy veszek egy masfel literes nestea-t, azt megiszom, es mivel reggel/este meg iszok valamennyit, nagyon kepesztenem kell, hogy a ket liter ossze ne jojjon.

  5. Á, inkább abbahagytam. Majd olvassátok el, milyen mellékhatásokkal bír a gyógyszer. Plusz még a tájékoztatóban is megemlítik, hogy a gyógyszert a lehető legrövidebb ideig kell szedni, hogy ne alakulhasson ki károsodás. Én meg úgy vagyok vele, inkább fájjon még két hétig, mint hogy a hátralévő időmre tönkremenjen a májam.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *