Még mindig a szakma szépségei

Napjaim nagy része – immár évek óta – úgy telik, hogy folyamatosan készülök. Még ha éppen nincs is valami nagyon fontos, nagyon sürgős, teljes embert igénylő munka, akkor is úgy kell csinálni, mint ha lenne: kitalálni valamit, megtervezni, rátanulni a fehér foltokra, neadjisten cikket, könyvet írni róluk. Tulajdonképpen az egész egy nagy készülődés: egyszer valaki – vélhetően egy ügyfél – majd kérdezni fog valamit és nekem úgy kell rá válaszolnom, mintha az magától értetődő lenne. Mert az ügyfél ezért – is – fizet. A nyugalomért. Hogy kérdezhet és válaszolnak neki.

*******

Képzeld el a következőt. Odamész az egyébként lelkiismeretes haverodhoz és kérdezel tőle valamit. A haver a kérdés után kezét-lábát eldobja a fotelban és üveges szemekkel nézi a plafont. Aztán nyolc óra múlva kitisztul a tekintete, feláll és mosolyogva, de határozottan közli a választ: Nem.
Vajon mennyire hiteles a válasz? Tényleg lelkiismeretes a haver és 8 órán keresztül füstölt az agya, végigjárt minden lehetőséget, beleképzelte magát az elektronok helyébe, lejátszotta az összes forgatókönyvet, mire eljutott ahhoz a végletekig leegyszerűsített válaszhoz, hogy: Nem? Vagy szunyókált egy jó nagyot, aztán legyintett az egészre, hogy: Nem? Mert abból úgysem lesz baj?

********

Ma valahogy így telt a napom. Délelőtt kaptam egy kérdést emailben. Késő este válaszoltam: Nem. Igaz, nem a plafont néztem közben, hanem túrtam a netet, tesztelgettem meg spekuláltam… de ez távolról ugyanúgy nem látszik.
Közben azért bőven volt alkalmam elgondolkodni: a sámánok, táltosok nem is voltak olyan nagyon hülyék. Amíg elszívták azt a füvet vagy vicces gombát, addig legalább jól érezték magukat, aztán odatettek egy kis műsort, majd csak utána közölték, hogy: Nem. És az ügyfél elégedett volt, mert látta, hogy a vajákos tisztességesen megdolgozott a válaszért.

This entry was posted in IT.

2 thoughts on “Még mindig a szakma szépségei

  1. ha valamire nem tudom a valaszt, akkor mindig azt mondom, hogy erre nem tudom a valaszt.
    — ugyfel ezert meg sosem balhezott —
    mert es DE. azt 99.9%-ban tudom, hogy ki tudja a valaszt.
    es csak a leges-leges-leg-leg-leg vegso esetben 42.

  2. Persze, ez volt a legelső, amit megtanultam, hogy merjük elismerni, ha valamit nem tudunk. Csak éppen sokkal jobban hangzik, ha tudjuk. Persze amilyen kérdései az ügyfeleknek vannak, a gyakorlatban úgyis az működik, hogy valószínűsítünk valamit és megigérjük, hogy utánanézünk.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *