Picúr eltűnt. Igaz, voltak előzményei.

Reggel éppen zuhanyoztam, amikor meghallottam a postás kismotorját. Valahogy megéreztem, hogy csöngetni fog. Kétszer. Még a csengőszó előtt kiugrottam, a szoba felé rohanva megtörölköztem, a külső ajtó felé rohanva felöltöztem. A küldeményt hagyjuk, nem lényeges. Illetve annyiból mégis, hogy intézkednem kellett vele kapcsolatban, így innentől már a földszinti nappaliban tartózkodtam. Odafent nyitva maradt a szobaajtó.

Barna a hét elején állt neki a szobája kifestésének. Meghívta egy művész haverját, vettek ipari mennyiségben festéket, felfordították a szobát, aztán hajrá. Két napig. Utána a srácnak táborba kellett mennie, egészen augusztus végéig.

From MiVanVelem

Az összes cuccot ott hagyták a szoba közepén: festékes flakkonok, lavórban ázó ecsetek, henger… minden van. Büdös is, mert használtak hígítót is. Emiatt Barna nem is zárta be az ajtaját, hadd szellőzzön a szoba.

Ezek után vettem észre, hogy Picúr nincs sehol. De nagyon. Éjfélig dolgozgattam a teraszon, de egyszer sem láttam. Tényleg elkezdtem aggódni.

  • Lehet, hogy csak bement a szobánkba és elrejtőzött. (Egész nap nyitva maradt az ajtó. Ez azért fontos, mert normális esetben ugyanis zárjuk. Sokáig szabad bejárásuk volt, mert tisztelték az íróasztalomat, ahol általában fontos iratok hevertek. Aztán egyszer Gizire rájött az ötperc és szétmarcangolt egyet. Mint utólag kiderült, egy kórházi beutaló volt. A körzeti orvos alig röhögött, amikor elmondtam neki, miért kell még egy. Na, innentől állandóan zártuk az ajtót, Picúr nagy bánatára. Imádta a szobánkat. A sok puha takaró, párna, pléd, melyeket a hálószobában halmoztunk fel, végtelen lehetőséget kínált a lustálkodásra, ráadásul a pehelypaplanok a polcrendszer tetején fekszenek, onnan még az egész szobát is belátta. Nem beszélve az éjszakai simogatáspartikról.)
  • Lehet, hogy bement Barna szobájába és ott rejtőzött el. Ez már gáz. Ha nyitva hagyom az ajtót, és éppen nincs bent macska, akkor bármikor bemehet valamelyik és felborogatja a festékeket. Ha bezárom az ajtót – és bent van a macska – akkor nem csak a festékeket borogatja fel, hanem előbb-utóbb bele is iszik a vizes lavórba és a fene tudja, hogyan hat rá a diszperziós festék.
  • Aztán persze ott van a háttérben a legfájdalmasabb lehetőség, hogy valahol távol történt vele valami és már nem is fog hazajönni.

Túl sok mindent nem tudtam tenni. Bementem Barna szobájába, megemeltem az ágyának a végét és néhányszor földreejtettem. Ettől egy értelmes macska ész nélkül szaladna ki a szobából, még ha nem az ágy alatt rejtőzködik, akkor is. Utána bezártam az ajtót és reménykedtem.

Fél egy körül indultam el aludni. Bementem a hálószobánkba, még csak tapogattam a villanykapcsoló felé, amikor intenzív dorombolást hallottam. Egyből fülig ért a szám. Ugyan még nem tudtam, hol lehet az öreg hölgy, de tutira valahol a szobában. Ahogy lett fény, meg is láttam: a polc tetején, a pehelypaplanok közül kandikált ki a feje.
Bebújtam az ágyba és vártam a következő felvonást. Legalább egy éve nem volt bent a hálószobában, egész biztosan nem fogja kihagyni az esti simogatást. A következő pillanatban tompa dübbenést hallottam, Nej hídba feszülve repült fel a mennyezet felé.
– Na, megjöttél apucihoz? – cirógattam meg a macskát.
– Ez a dög rámugrott! – hőzöngött Nej. A szemei villámlottak a sötétben.
– Hát nem aranyos, ahogy így fekszik és várja a simogatást?
Nej morgásából úgy vettem ki, hogy nem egyformán örülünk annak, hogy megkerült a macska. Kábé öt perc simogatás után Picúr végül kimászott az ágyból, majd jelezte, hogy most már elhagyja a szobát. Kiengedtem.
Mindenki megnyugodott.