Csend

Létezik-e a feketénél is feketébb szín? Létezik-e a csendnél is nagyobb csend?

Persze.

A teraszon üldögéltem délelőtt, a neten kerestem valamit, közben furcsa érzésre lettem figyelmes. Úgy éreztem magam, mint amikor még a bakonyi faluban üldögéltem az udvaron. Csak éppen nem tudtam, mi hozta ezt a hangulatot.
Aztán rájöttem.
Pár házzal arrébb az egyik szomszéd barkácsolt valamit a teraszon és azt hallottam, ahogy a falécei össze-összeütődtek. Hogy teljesen pontos legyek: csak azt hallottam. Semmi mást nem.
A lécek koppanásai, az esetleges kalapácsütések furán visszhangoztak a teljes csendben. Ez az a visszhang, ami itt általában nincs meg. Kábé egy kilométerre megy tőlünk az Üllői út, a másik irányban ötszáz méterre a Péterhalmi, amögött meg még másfél kilométerre a lajosmizsei vasútvonal, a szintén nem túl távoli Ferihegyről már nem is beszélve. Alapvetően ugyan csend van, persze, de ezek a közlekedési útvonalak odatesznek egy távoli alapzajt a háttérbe. Ezt egy városi ember észre sem veszi… de a falusi életben már hangzavarnak számít. És most valamiért ezek a zajok eltűntek. Nem döngött az Üllői út, nem dübörögtek a teherautók a Péterhalmin, lehet, hogy felszedték a vágányokat a vasútvonalon és a repülőgépek is inkább a földön maradtak. Nem tudom, pontosan mi történt, de élveztem.
Aztán beindultak a madarak és vége lett a légüres csendnek.