The Omen

Én nem tudom, mibe nyúltunk bele, de valamibe nagyon.

Amióta itt van ez az apró Spongya Rozi, a két fekete ördög nemhogy kussol, de a lakásba is alig mernek bejönni. Figyelik, mikor, merre jár a kismacska, és csak akkor jönnek be, ha kellően messze van az étkezősaroktól. Mindkettő el van már rontva annyira, hogy csak a gyári macskaeledelt eszik meg, az meg csak bent van. És mégis.
Ma a kismacsek lakmározott éppen a lakásban (bátran válogatva a három tányérból) a két nagydarab fekete meg tisztes távolból figyelte. Aztán óvatosan mindketten elindultak a kaja felé. Rozi felpattant és futni kezdett feléjük. A két öreg macska (Picúr 8-9 éves lehet, Gizi meg olyan 3) eszét vesztve rohant kifelé, majdhogynem beszorultak a teraszajtó nyílásába. A kismacska ezek után kényelmesen visszasétált és folytatta a táplákozást.
Arról már nem is beszélek, hogy simán kisajáította Picúr kedvenc búvóhelyét a lakásban, meg Gizi kedvenc pihenőhelyét a teraszon. Amióta Rozi itt van, ő alszik egyedül a lakásban, a két ördög inkább kint marad éjszakára.
Mi folyik itt?

2 thoughts on “The Omen

  1. Igen, valahol bennem is motoszkál hasonló érzés. De a meglepődés erősebb. Gizi amióta idejött, folyamatosan vad és nehezen kezelhető. Most meg szemmel láthatóan ő fél jobban a kicsitől.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *