Nagy döntések

Időnként beköszönnek. Emlékszem, mit tipródtam, mire tisztába raktam magamban, hogy az évek óta megszokott környezetemnek vége – és mozdulni kell, fel kell számolni mindent, munkahelyet, baráti kört, családi házat… tényleg mindent. Mert a régi már nem tartható. Ekkor költöztünk fel a két pici gyerekkel Pestre, bele az ismeretlenbe.

Most szintén nem egyszerű döntésen vagyok túl. 47 évesen kellett eldöntenem, hogyan képzelem a jövőmet. Nem, nem csak egyszerű munkahelykeresésről van szó – az nem zavarna, abban már rutinom van – hanem tényleg a jövőről. Ha elbököm, a következő lehetőségnél, 50 felett, már nehéz lesz korrigálni.

Szóval a nagy kérdés: te hogyan döntenél?

1. Életed nagy lehetősége
Erős multinacionális cég. A munka több, mint ideális: egy olyan kihívás, mely nagyjából életében egyszer találja meg az embert. A fizetés is ehhez méltó. A körülmények biztatóak: mint amikor egy randi után érzed, hogy kölcsönös a vonzalom, úgy érzed az első interjúk után, hogy itt is. Nem győzik eltakarítani az utadból az akadályokat. A jövendőbeli kollégák szimpatikusak, ráadásul nem is akármilyen nevek a szakmában. Ha egy kicsit odafigyelsz a hallhatatlan hangokra, tisztán kivehető a buzdítás: “Hajrá hombre, meg tudod csinálni!”

2. Garázs BT
Magyar viszonyok. Kiszámíthatatlanság. Semmi világméretű átalakítás. Moderált – bár a lehetőségekhez képest optimált – fizetés.

Na?

Első ránézésre egyértelmű a helyzet. Másodikra… elgondolkodtató. Ahogy a bridzs tankönyvek is írják: ilyenkor kell finomítanunk a lapértékelést.

A multi, akármennyire is szimpatikusak az emberek, mégiscsak multi. Vannak nehezen értelmezhető szabályai, melyeket komolyan is vesznek. Összerakod a legót: ha odamész, nem az lesz a legfontosabb, mekkora király vagy, nem az lesz az első, hogy mennyire fontos munkát végzel – hanem az, hogy mennyire tartod be ezeket a ránézésre jelentéktelen, de valójában véresen komolyan vett szabályokat. Aztán eszedbe jut a jótanács, melyet egy interjú előtt kaptál – segítő szándékkal – a HR-es hölgytől: légyszives tanuld meg a cég történetét, mert következő akadályon anélkül nem jutsz át. Tehát már bekerülés előtt elvárják a lojalitást, az értelmetlen szabályokat pedig tilos semmibe venni.

Számít ez?

Van, akinél igen, van akinél nem. Hallottál már a DISC emberi viselkedési modellről? Ha nem, akkor röviden az alaptipusokról:

  • D: Dominance, azaz hajlam az uralkodásra, a hatalomra. Töri az utat. Tipikus vezető.
  • I: Influance, azaz befolyásolás. A tipikus képviselője azt szeretné, ha megértenék, a többiek is elfogadnák az álláspontját.
  • S: Steadiness, Stability; maga a stabilitás. Abban érzi jól magát, amit megszokott, nem vágyik a megváltoztatására. Békés, jámbor.
  • C: Conscientious: szabálytisztelő. A szabályok maximális betartása, normakövetés.

Ezt a négy tulajdonságot a koordinátarendszer négy térfelén szokták ábrázolni, valahogy így:
 

 

Tisztán, egy betűvel leírható emberből nagyon kevés van. Arra, hogy te pont hol helyezkedsz el ebben a rendszerben, komoly tesztek, vizsgálati metódusok vannak. (Kicsit olyan ez, mint Jung extrovertált/introvertált kategóriái, csak valamivel kifinomultabb.) Nej már átesett ezen a vizsgálaton, így én azon ritka férjek közé tartozom, akiknek 50 oldalas használati útmutatója (lsd. manuálja) van az asszonyhoz. (Nem túl vigasztaló, hogy igencsak D a drága.) Nem hivatalosan, de itthon velem is eljátszottuk a tesztet és egyáltalán nem meglepő módon azt kaptuk, hogy én erősen I vagyok, közepesen D meg S és abszolút nulla C. Nej a D-C vonalon mozog, azaz ideális személy multi környezetbe, én viszont az I-D/S vonalon, mely harapós, gyors reagálású helyekre jó.
Na, ennek fényében gondold végig, hogyan élném meg az életemet a multinál. Vedd azt is figyelembe, hogy 22 éve vagyok a szakmában és eddig mindössze két évet dolgoztam olyan helyen, ahol szigorú követelmény volt a szabályok betartása. (Hozzáteszem, hogy életem legtermékenyebb időszaka volt. Emberfeletti erővel tanultam, vizsgáztam. Motivációm az eget verte. Mindent elkövettem, csak hogy kikerülhessek ebből a pokolból.) Az összes többi helyen egy követelmény volt: a kiszabott feladatot időre, tökéletesen el kellett végeznem. Minden más rám volt bízva. Ha éjszaka dolgoztam, akkor éjszaka. Ha emiatt délben értem be a céghez, senki nem szólt. Ha elaludtam egy érdektelen megbeszélésen, senki nem ébresztett fel, de ki sem nevettek (nagyon) és legfőképpen nem ért miatta retorzió sem. Lehet, hogy senki nem értette az általam készített terveket – de időre minden elkészült, ügyfél sohasem panaszkodott.

Talán most már érthetőbb, mi okozta a vívódást. Minden látszólagos előny ellenére a multinál valószínűleg csak szenvednék. Vagy nem tartom be a szabályokat és hamarost kirúgnak, vagy betartom, de akkor meg magamban akkumulálom a frusztrációt. Meddig lennék képes kibírni?

Ergo az lett a vége, hogy megköszöntem a maximális jóindulatot és segítőkészséget, de visszavontam a pályázatot. Hamarosan elkészül egy saját cég, melynek egyáltalán nem meglepő módon Emaildetektiv Kft. lesz a neve. De ez inkább csak formalitás, a valóságban régi jó cimborákkal fogok együtt dolgozni. Munkám, az lesz. (“Úgy telenyomunk melóval, hogy összesz@rod magad.”). Középtávra ennél jobb elképzelés nem kell. Sokkal jobb, mint az a rövidtávú terv, hogy pár hónap után kirúgnak a multitól.

28 thoughts on “Nagy döntések

  1. Well,
    tényleg nem egyszerű.
    Mondjuk én egyszer már megégettem magam ezzel a “kapsz elég megbízást, amiből megélsz” ígérettel, szóval azóta óvatos duhaj vagyok.
    Drukkolok neked, hogy bejöjjön.

  2. Azt én is kilogikáztam, hogy a konstrukcióban muszáj lesz tartalékot képeznem. De olyan nagyon nem félek attól, hogy túl sokat fogok unatkozni a közeljövőben.

  3. Értem a vívódást, és egy multi tényleg nagyon “darabos” tud lenni. De ne legyél abban biztos, hogy kirúgnának, mert egy ilyen rendszerben sokszor már a tehetetlenség sodorja magával tovább az embereket (anélkül, hogy kivetné magából). És ez a méret átka, mert áttekinthetetlenné válnak a dolgok.

    Szoktam is magamban mosolyogni, amikor az okos megmondóemberek az állam működését kritizálják, mert nem veszik észre, vagy nem tudják, hogy ez nem gazdálkodási forma, hanem méret kérdése.

    A végére csak annyi, hogy nekem a D-I-S-C már túlzás volt, de ha ez megnyugtatott téged, akkor jó. (…és Jungot nem érdemes elvetni, szerintem több van benne, mint egy ilyen tesztben)

  4. Szerintem meg “think outside the box”. :)

    A te szaktudásoddal nem csak itthon tudsz elhelyezkedni, tehát irány inkább külföld. Tudtommal németül tudsz jobban, itt van közel német nyelvterület, miért nem nézel munkát ott? Két kézzel kapnak a jól képzett, gyakorlott mérnök/informatikusok iránt (engem egyelőre csak az tart vissza a külföldre költözésben, hogy apró gyerekeim vannak és angolul ugyan folyékonyan tudok, de németül csak A1-A2 szinten és jelenleg gyűjtöm az “ugrótőkét”). Semmi perc alatt el tudnál helyezkedni ilyen tapasztalatokkal és ennyi Microsoft-bizonyítvánnyal.

    Ha csak ezek közül lehet választani, akkor a helyedben én a multihoz mentem volna. Ennyi éves korodban már lehet elég önfegyelmed ahhoz, hogy a multi baromságait kibírd, sajnos minden nagyobb szervezet szükséges velejárója az, hogy szabályzatok szerint működjön – persze más kérdés, hogy ezek mennyire agyamentek.

    Egy saját cég alapítása a jelenlegi üzleti és politikai környezetben IMHO a lehető legrosszabb lehetőség. Én életem egyik legjobb döntésének tartottam, hogy váltottam és vállalkozóból elmentem alkalmazottnak – sokkal jobban élek, azzal foglalkozhatok, amit szeretek csinálni és nem kell az idióta magyar törvények napi/heti/havi változásait követnem és az adminisztrációval foglalkoznom. Lehet, hogy fogok majd még életemben vállalkozni, de azt valami olyan helyen, ahol magas az üzleti bizalomszint és egyszerűbb, szabadabb a jogszabályi környezet.

    Ha bedől a cég, mit fogsz csinálni 50+ évesen? Magyarország egy elmebeteg hely, itt nem becsülik meg a középkorú, tapasztalt munkaerőt – tisztelet a kivételnek. A hollandokról olvastam, hogy ők az 50-es éveikben és nyugdíj előtt keresnek a legjobban, mert ott tudják, hogy a szakmai tapasztalat milyen fontos. Itthon még informatikusként sem biztos, hogyha bebukik esetleg a vállalkozásotok, el fogsz tudni újra helyezkedni.

    Mindenesetre szívből kívánok sok sikert, bármerre is folytatod – és a huhogásom ellenére is remélem, hogy a vállalkozásotok be fog jönni! :)

  5. Kiegészítés: arról nem is beszélve, hogy a gyerekeitek mindjárt “kirepülnek”, ez remek alkalom egy drasztikus váltásra.

    Tudod, mint a zsidóviccben: mikor kezdődik az élet?
    Katolikus pap: természetesen a fogantatás pillanatában.
    Református lelkész: a fogantatás utáni 3. hónapban.
    Rabbi: amikor 50 évesen a gyerekek kirepültek és a kutya megdöglött.

    :))

  6. @Adi:
    Dehogyis beszélek jobban németül, az már régen volt. Az ismerettségi körömben meg több olyan informatikus van, aki hosszabb-rövidebb idő után hazamenekült Németországból.

  7. Érdekes, nekem valahogy ez jött le, mintha régebben írtad volna, hogy németül jól tudsz és angoltanfolyamra jársz.

    Az pedig, hogy az ismerőseid hazamenekültek, nem jelenti azt, hogy te is fogsz. Él egy barátom Cambridge-ben, Angliában, ő évekig Bonnban tanult (és csinálta meg a doktoriját), aztán Münchenben dolgozott. A bajorokat nem nagyon szerette, de NRW-t visszasírja, meg úgy Németországot zusammen, _sokkal_ jobban működik az egész, mint az angoloknál bármi is.

  8. Ha bedől a cég, mit fogsz csinálni 50+ évesen?

    Elmegyek kertésznek. :)

    Az, hogy most lesz egy cégem, pusztán csak egy technikai dolog, mely segít a lavírozásban. A közeljövőben például határozottan olyan módon fogok dolgozni, mintha alkalmazott lennék, és ameddig ez mindkét félnek megfelel, addig nem is fog változni. Csak a jelenlegi keretek között mindkét félnek nagyobb a játéktere.

  9. Németül jól tudtam anno, aztán igen, jártam angol tanfolyamokra is, mert ezt nem tanultam az iskolában. De ezek már régi dolgok, ma már sokkal jobban megy az angol, mint a német.

  10. @Una: Nem vetettem el Jungot, sőt, pont a hasonlóságot emeltem ki. Ha olvastad a Lélektani Tipusok könyvét, akkor tudhatod, hogy alapban ugyan csak introvertált/extrovertált kategóriákat állapított meg, később viszont kifejtette, hogy ilyenek tisztán nemigen léteznek, sokkal gyakoribbak a kevert típusok. És nekiállt vagy egy tucat kevert típust elemezni. Na, ugyanilyen kevert technikával operál a DISC is, csak négy alapelemből kever, nem kettőből.

  11. A b verzió szerintem jobb. Ezt még nem próbáltad és szerintem nagy kaland, nem lehet megunni.
    A könyvelési-jogi ügyekre szakembert kell alkalmazni, mert ha azzal is te akarsz foglalkozni, akkor az tényleg megeszi az idődet és az energiáidat.
    Pont elég lesz neked, ha a kezdeti “kapsz elég megbízást, amiből megélsz” hullám lecseng és új megbízást és ügyfelet kell találni és mellette végezni az érdemi munkát.
    De a magad ura leszel, ahogy szeretsz dolgozni és nem egy BigBrother-től függ a munkád és a jövőd.
    Külföldi munka duplán probléma. Ha családosan mennél – még ha gyerekek nélkül is – nem egyszerű nejednek is és neked is munkát találni. Ha csak te mennél akkor az ingázás eléggé lehangoló tud lenni.

  12. “Ha bedől a cég, mit fogsz csinálni 50+ évesen? – Elmegyek kertésznek. :)”

    Ez tetszett, főleg azért, mert már én is sokszor gondoltam ilyesmire. És ez biztosabb, mint az IT: ha már elpusztul a világ, legyen a sírjára virág…

  13. “Ha bedől a cég, mit fogsz csinálni 50+ évesen? ”

    Kerestem egy masik ceget! S mar par eve muxik. :)

    Sajat ceg sem rossz.

    Mit szeretnel szervezni vagy szakmaban dolgozni ?
    A kettot egyutt nem lehet nagyban jol csinalni. Itt van a kutya elasva. Valamelyiket majd ki kell adni valaki masnak.

    Amugy meg aldassek Bill Gates neve, mert munkat a’d nékem :D

  14. Én “D” vagyok és mellette kileng a mutató a “C” és “I” fele is. A “C” részemet most multinál (a luxusbörtönben) használom, az “I” részemet pedig a lovely Garázs Bt-ben. Ha elegem van a “C”-ből, megpihenek az “I”-ben. Ha kifáradtam az “I”-ben, rendezem az agyam a “C”-ben. Végre beáll a betűrend… Neked is ezt kívánom.

  15. @Zso: Természetesen. Eddig főállás mellett volt egy pici vállalkozásom, azt én könyveltem. Elméletileg ennél egyszerűbb dolog nincs a világon, de engem már ez is rendesen frusztrált. Meg sem fordult a fejemben, hogy egy komolyabb vállalkozás könyvelését el tudnám végezni.
    Holtpont… azon csak az idő tud átsegíteni, meg a világ, mely ugyanúgy megy tovább.

  16. Nem :-) Néha pihenésképpen ellenőrzök néhányszáz papírt, és a végén élvezem a kitöltött excelt… de nagyon ritkán kerítek rá sort. Csak akkor, ha már sok összegyűlt és nagyon csúnyán néznek rám, hogy rakjak rendet benne.

  17. Én is gondolkodtam mostanában hasonló témában, és nekem is az esett ki az egészből, hogy multihoz menjen a franc. :D 1 hétig sem bírnám betartani a hülye szabályaikat, még a munkaidőt sem, nem hogy a többit. :D

  18. Persze, hogy van. Ahogy Parkinson is mondta, egy cég folyamatosan fejlődik, és csak akkor hal meg, amikor minden bútor a végső helyére kerül és nem rendezik át havonta a székházat.:)
    A garázs és a multi csak a skála két széle. Minden cég úgy indul, hogy néhány ember összehajol, kitalálnak valamit és alapítanak rá egy vállalkozást. Aztán ha ügyesek, meg jókor voltak jó helyen, akkor beindul a bolt. Előbb-utóbb eljutnak odáig, hogy vesznek fel olyan embereket is, akik már nem közvetlenül a termékelőállítással foglalkoznak, hanem a munka, meg az emberek menedzselésével. Aztán így tovább, a cég időnként méretproblémába ütközik, hol túl nagy, hol túl kicsi, ezek átszervezéseket, pozícionálásokat, megújulásokat igényelnek. A skála másik vége, a multi állapot persze nagyon messze van, meglehetősen kevés cég éri ezt el. A fejlődés során aztán egészen fura szituációk is ki tudnak alakulni, láttam már közel száz fős céget még mindig garázsbétéként működni, de láttam már 250 fős céget is, mely kísértetiesen multi mentalitással rendelkezett.

    Szóval igen, van átmenet, sőt, főleg az van. Általánosságban jellemezni ezt az átmenetet meglehetősen nehéz, hiszen rengeteg fázisa van. Ha viszont konkrét esetre gondolsz, akkor azt megbeszélhetjük legközelebb személyesen is. :)

  19. Sajnos most ágyhoz vagyok kötve (nagyon kivételes kimenőkkel) januárig. Részben ezért is tudom aktívabban követni az írásaidat. Tetszik, amikor felépítesz kategóriákat (pl. lottójátékos). Abban reménykedem, hogy a cégfejlődésre is lesz egyszer egy ilyen jópofa, általánosabb skálád.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *