Időnként beköszönnek. Emlékszem, mit tipródtam, mire tisztába raktam magamban, hogy az évek óta megszokott környezetemnek vége – és mozdulni kell, fel kell számolni mindent, munkahelyet, baráti kört, családi házat… tényleg mindent. Mert a régi már nem tartható. Ekkor költöztünk fel a két pici gyerekkel Pestre, bele az ismeretlenbe.

Most szintén nem egyszerű döntésen vagyok túl. 47 évesen kellett eldöntenem, hogyan képzelem a jövőmet. Nem, nem csak egyszerű munkahelykeresésről van szó – az nem zavarna, abban már rutinom van – hanem tényleg a jövőről. Ha elbököm, a következő lehetőségnél, 50 felett, már nehéz lesz korrigálni.

Szóval a nagy kérdés: te hogyan döntenél?

1. Életed nagy lehetősége
Erős multinacionális cég. A munka több, mint ideális: egy olyan kihívás, mely nagyjából életében egyszer találja meg az embert. A fizetés is ehhez méltó. A körülmények biztatóak: mint amikor egy randi után érzed, hogy kölcsönös a vonzalom, úgy érzed az első interjúk után, hogy itt is. Nem győzik eltakarítani az utadból az akadályokat. A jövendőbeli kollégák szimpatikusak, ráadásul nem is akármilyen nevek a szakmában. Ha egy kicsit odafigyelsz a hallhatatlan hangokra, tisztán kivehető a buzdítás: “Hajrá hombre, meg tudod csinálni!”

2. Garázs BT
Magyar viszonyok. Kiszámíthatatlanság. Semmi világméretű átalakítás. Moderált – bár a lehetőségekhez képest optimált – fizetés.

Na?

Első ránézésre egyértelmű a helyzet. Másodikra… elgondolkodtató. Ahogy a bridzs tankönyvek is írják: ilyenkor kell finomítanunk a lapértékelést.

A multi, akármennyire is szimpatikusak az emberek, mégiscsak multi. Vannak nehezen értelmezhető szabályai, melyeket komolyan is vesznek. Összerakod a legót: ha odamész, nem az lesz a legfontosabb, mekkora király vagy, nem az lesz az első, hogy mennyire fontos munkát végzel – hanem az, hogy mennyire tartod be ezeket a ránézésre jelentéktelen, de valójában véresen komolyan vett szabályokat. Aztán eszedbe jut a jótanács, melyet egy interjú előtt kaptál – segítő szándékkal – a HR-es hölgytől: légyszives tanuld meg a cég történetét, mert következő akadályon anélkül nem jutsz át. Tehát már bekerülés előtt elvárják a lojalitást, az értelmetlen szabályokat pedig tilos semmibe venni.

Számít ez?

Van, akinél igen, van akinél nem. Hallottál már a DISC emberi viselkedési modellről? Ha nem, akkor röviden az alaptipusokról:

  • D: Dominance, azaz hajlam az uralkodásra, a hatalomra. Töri az utat. Tipikus vezető.
  • I: Influance, azaz befolyásolás. A tipikus képviselője azt szeretné, ha megértenék, a többiek is elfogadnák az álláspontját.
  • S: Steadiness, Stability; maga a stabilitás. Abban érzi jól magát, amit megszokott, nem vágyik a megváltoztatására. Békés, jámbor.
  • C: Conscientious: szabálytisztelő. A szabályok maximális betartása, normakövetés.

Ezt a négy tulajdonságot a koordinátarendszer négy térfelén szokták ábrázolni, valahogy így:
 

 

Tisztán, egy betűvel leírható emberből nagyon kevés van. Arra, hogy te pont hol helyezkedsz el ebben a rendszerben, komoly tesztek, vizsgálati metódusok vannak. (Kicsit olyan ez, mint Jung extrovertált/introvertált kategóriái, csak valamivel kifinomultabb.) Nej már átesett ezen a vizsgálaton, így én azon ritka férjek közé tartozom, akiknek 50 oldalas használati útmutatója (lsd. manuálja) van az asszonyhoz. (Nem túl vigasztaló, hogy igencsak D a drága.) Nem hivatalosan, de itthon velem is eljátszottuk a tesztet és egyáltalán nem meglepő módon azt kaptuk, hogy én erősen I vagyok, közepesen D meg S és abszolút nulla C. Nej a D-C vonalon mozog, azaz ideális személy multi környezetbe, én viszont az I-D/S vonalon, mely harapós, gyors reagálású helyekre jó.
Na, ennek fényében gondold végig, hogyan élném meg az életemet a multinál. Vedd azt is figyelembe, hogy 22 éve vagyok a szakmában és eddig mindössze két évet dolgoztam olyan helyen, ahol szigorú követelmény volt a szabályok betartása. (Hozzáteszem, hogy életem legtermékenyebb időszaka volt. Emberfeletti erővel tanultam, vizsgáztam. Motivációm az eget verte. Mindent elkövettem, csak hogy kikerülhessek ebből a pokolból.) Az összes többi helyen egy követelmény volt: a kiszabott feladatot időre, tökéletesen el kellett végeznem. Minden más rám volt bízva. Ha éjszaka dolgoztam, akkor éjszaka. Ha emiatt délben értem be a céghez, senki nem szólt. Ha elaludtam egy érdektelen megbeszélésen, senki nem ébresztett fel, de ki sem nevettek (nagyon) és legfőképpen nem ért miatta retorzió sem. Lehet, hogy senki nem értette az általam készített terveket – de időre minden elkészült, ügyfél sohasem panaszkodott.

Talán most már érthetőbb, mi okozta a vívódást. Minden látszólagos előny ellenére a multinál valószínűleg csak szenvednék. Vagy nem tartom be a szabályokat és hamarost kirúgnak, vagy betartom, de akkor meg magamban akkumulálom a frusztrációt. Meddig lennék képes kibírni?

Ergo az lett a vége, hogy megköszöntem a maximális jóindulatot és segítőkészséget, de visszavontam a pályázatot. Hamarosan elkészül egy saját cég, melynek egyáltalán nem meglepő módon Emaildetektiv Kft. lesz a neve. De ez inkább csak formalitás, a valóságban régi jó cimborákkal fogok együtt dolgozni. Munkám, az lesz. (“Úgy telenyomunk melóval, hogy összesz@rod magad.”). Középtávra ennél jobb elképzelés nem kell. Sokkal jobb, mint az a rövidtávú terv, hogy pár hónap után kirúgnak a multitól.