Day: May 30, 2011

Kispest és EÜ

Legutóbb elkövettem azt a hibát, hogy az új körzeti orvosomnak azt válaszoltam, hogy mindegy. A kérdés az volt, hogy Kispesten szeretném végeztetni a nagylabor vizsgálatot vagy Pestlőrincen. Csúnya hiba volt.
Teljesen kiment ugyanis a fejemből a korábbi élmény.
Illetve teljesen nem, mert amikor beléptem a főkapun, beugrott minden. Gondolom, ez az önvédelmi mechanizmus része. Nem álltam be a kartonozó sorba, hanem egyből mentem a portáshoz sorszámért. Már nem csak egy vacak nyomtatott papírt kaptam, hanem egy szép nagy laminált szines lapot, rajta egy siorszámmal és némi gyógyszerreklámmal. Csak fejlődtek valamit – nyugtatgattam magam, miközben sétáltam felfelé a lépcsőn. Az előtérben volt klotyi, gyorsan beléptem mintát produkálni. (Nehogymár üvegben cipeljem oda, amikor természetesen is lehet.) Ezalatt természetesen beelőztek páran, de nem zavart, gondoltam sorszám van, talán ez alatt a pár év alatt be is üzemelték a beteghívó rendszert.
Hát, nem.
Minden ugyanúgy volt, mint régen. A sorszám csak arra szolgált, hogy az emberek az alapján rendezzék magukat sorba. Maguktól. Persze, hogy izott a levegő. Eleve 7.30-ig csak egy kartonozó ablak volt nyitva, ez elég volt, hogy a sor a lépcsőig duzzadjon. A nagy sor pánikreakciókat indított be. Hihetetlen furakodási technikákat láttam, melyet elősegített az is, hogy 7.15 után már nincs sorszámadás a portán, akkor már csak az érkezési sorrend él. Ötvenes nő odasodródik a sor közepére, beszélgetésbe elegyedik, majd nekiáll panaszkodni, hogy ő már nem kapott sorszámot – és ottragad. Egy idősebb nő csak ült a padon, aztán látszott az arcán, hogy most lett elege ebből a kutyakomédiából, felpattant és határozottan feltépte a labor ajtaját. Nem zavarták ki, tehát elméletileg a módszer működik. Ja, és a legszebbet még nem is mondtam, a laborba már név szerint hívták az embereket, hangszórón keresztül. Persze a váróteremben folyamatos volt a morgás, és amikor ez túl hangos lett, akkor odabentről erélyesen kiszóltak, hogy csendet kérünk a váróteremben. Mit mondjak, nem oldotta a hangulatot.
Végül 75 perc alatt végeztem. Korábban Pestlőrincre jártam, ott olyan 50 perc körüli időket futottam – de egészen más környezetben.

Elmesélem.

A bejáratnál van négy betegirányító ablak, itt sorbaállnom még soha nem kellett. Ha felvették az adataimat, akkor innentől elfelejthettem a TAJ kártyát. (Tehát nem portás és nem személytelen sorszám.) Utána a kapott sorszámmal felmegyek a laborhoz. Mind a kartonozónál, mind a labornál külön ügyfélhívó van. A váróterem nagy, mindig van üres szék. Leülök, olvasgatok, figyelem a kijelzőt. Amikor megjelenik a számom, odamegyek az adminisztrációs ablakhoz, rögzítik az adataimat, ha hoztam mintát, akkor matricát adnak, ha nem, akkor matricázott poharat. (Kispesten már az adminisztrációnál elkérték a mintát, beadtam, ráírtak filctollal egy számot, visszaadták és nekem kellett utána kézben elcipelnem – keresztül a tömegen – a túlsó sarokban lévő beszedő ablakhoz. De legalább meg tudtam állapítani, hogy az enyém sötétebb, mint az átlag.) Lőrincen ezután megint visszaülök egy székbe és olvasgatok, amíg nem látom a számomat a labor kijelzőjén. Bemegyek, leveszik a vért és kész. Ötven perc, semmi stressz, semmi veszekedés, semmi feszült hangulat. És még azt sem lehetne mondani, hogy de hát mennyibe kerül egy ilyen betegirányító rendszer – mivel Kispesten is ki van építve. Ott van a kijelző az ablak felett. Csak nem használják.

Az egyik helyen érzem azt, hogy fontos vagyok, figyelnek arra, hogyan élem meg a nem túl kellemes vizsgálatot – a másik helyen meg az jön le, hogy takarodj innen te büdös beteg, nélküled sokkal jobb lenne nekünk. És a két rendszer között pénzben alig van különbség.

Kicsit fura

Ma rászántam magamat a fűnyírásra. Hatalmas munka volt, elég, ha annyit mondok, hogy a fűnyíró feltörte a tenyeremet. Azt, amelyik már az evezőlapátokhoz edződött.

***

Az egres valami hihetetlen dolgokat produkál. Mármint a néhaiak. Tavaly őssze kihalt két tő – idén tavasszal pedig kihajtott az a fa, amelyikbe az egrest oltották.

***

Már kora reggel csináltam szódát, mert tudtam, hogy a tűző napon történő kertészkedés közben fogyni fog a fröccs. Fel is bontottam egy üveg villányi Maczkó olaszrizlinget – erre vörös bor volt benne. Ránézésre Cabernet Sauvignon. Fura lehet arrafelé a minőségbiztosítás.