Nemrég volt az xkcd-n egy karikatúra, egy olyan fps (First Person Shooting) módról, ahol a lelőtt emberekről rövid üzenetek jelentek meg. Ilyenek, hogy “Egyszer épített egy faházat”, “Volt 110 olvasatlan levele, melyeket ma akart átnézni”, illetve “Ő volt az egyedüli, aki gondját viselte a bázison a növényeknek”. A poén nyilván az, hogy ez az üzemmód, azáltal, hogy emberi kontextusba hozza az ellenséget, lelkiismeretfurdalást gerjeszt.
De ugyanez működhetne az ellenkező irányban is. Gondold el, megy a film, ott van a főszereplő amorózó, vagy ott van a bombanő, ott van a legyőzhetetlen akcióhős – és a képernyő alján időnként keresztülfutna egy-egy csík: “Refluxbetegséggel küzd”, “Állandóan migrénje van” vagy éppen “Orrsövényferdülése miatt rendszeresen horkol”. Ezzel a kiegészítéssel rögtön emberközelibb lenne a szuperember, könnyebb lenne vele azonosulni.
Illetve hülye vagyok, már megcsinálták: a Shrek pont erről szólt.
2011. May 18. Wednesday at 15:03
Nézzünk csak hátrább, mint a Shrek: a Die Hard sorozat (1988-tól) csinálta ezt a legtökéletesebben.
2011. May 18. Wednesday at 15:12
Mel Gibson is belefingott a mocsárba?
2011. May 19. Thursday at 12:10
Bruce Willis, aki üvegszilánkban sétálva nem azt a reakciót váltotta ki a nézőből, hogy úgyse lesz semmi baja, hanem azt, hogy basszus, ez fájhat. És fájt is neki. Mármint a karakternek.
Ezzel megteremtette a “szándékolatlan sebezhető akcióhős” műfaját. Merthogy nem is akart ő hős lenni, csak rossz időben rossz helyen ugyebár.
A Die Hard 3-ban pedig jön az alkoholizmus, ami jobban rímel az általad említett példákra…